08/08/2026
Szalonna ügye!?..((Tekintettel a korábbi
40-50 ezres érdeklődésre))
Nem született megállapodás a Kassáról Szalonnára költöztetett roma családok ügyében
A mai napon több mint négyórás hivatalos egyeztetésen vettem részt Kassán, a szlovák városból a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonnára költöztetett roma családok ügyében, de nem sikerült megnyugtató megoldást találni. Az ügyben érintett két családot továbbra is politikai kampányához markentigeszközként használja a kassai polgármesterasszony, ezért félő, hogy a helyzet eszkalálódat. Meggyőződésem, ez az ügy már messze túlnőtt két település és az érintett roma családok személyes problémáján, és könnyen két ország, sőt Európa politikai problémájává válhat.
Őszintén hittem abban, hogy ezen a találkozón sikerül olyan közös megoldást találni, amely végre nem politikai érdekeket, hanem két kiszolgáltatott roma család, a kisgyermekek és a várandós édesanya jövőjét helyezi a középpontba, de sajnos ez nem történt meg. A több mint négyórás tárgyalás végére sem közeledtek az álláspontok, így nem született olyan megállapodás, amely megnyugtató rendezést jelentene az érintettek számára, pedig az egyeztetésen jelen volt Alexander Daskó, a szlovák kormány romaügyi biztosa, Lenka Kovačevičová, Kassa Tóváros városrészének polgármestere, Balogh Zsolt, Szalonna polgármestere, valamint megfigyelőként a Kassai Magyar Főkonzulátus ügyvivője is, velem együtt.
Ez számomra különösen csalódást keltő, mert ez az ügy már régen nem két család története. Már nem kizárólag Kassa és Szalonna ügye, és nem is csupán magyar–szlovák vita. Ez mára európai jelentőségű kérdéssé vált. Meggyőződésem, hogy ha Európa most félrenéz, akkor veszélyes precedens születik. Mert ha ma elfogadjuk, hogy egy település saját mélyszegénységben élő roma családjait egy másik országba költözteti, holnap más önkormányzatok is ugyanezt az utat választhatják. Később akár országok is úgy gondolhatják, hogy saját szociális problémáikat nem helyben kell megoldaniuk, hanem elegendő azokat egy másik államra átterhelni. Ez nem szociálpolitika, ez a felelősség exportálása.
A tárgyaláson ezért világosan elmondtam: én nem politikai vitát akarok nyerni. Engem nem az érdekel, hogy kinek lesz igaza a sajtóban, hanem az, hogy mi lesz azoknak a roma gyermekeknek a sorsa, akik egy idegen országban, a magyar nyelv ismerete nélkül, bizonytalan oktatási, szociális és megélhetési körülmények között próbálnak új életet kezdeni. Ők nem politikai szereplők. Ők emberek. Nekünk pedig kötelességünk őket megvédeni.
A tárgyaláson azt kértem Lenka Kovačevičovától, hogy mondjon le a szalonnai ingatlanokra bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jogáról, és tegye lehetővé, hogy a családok minden külső befolyástól mentesen, saját belátásuk szerint dönthessenek a jövőjükről. Erre azonban nem volt hajlandó. Különösen sajnálatosnak tartotam, hogy a hivatalos egyeztetésre magukat az érintett családokat, kisgyermekeikkel együtt is elhozták, miközben úgy éreztem, jelenlétüket elsősorban egy előre felépített, saját politikai narratíváját kívánta alátámasztani, és személyüket felhasználni. Ekkor világossá tettem minden résztvevő számára: nem színházba jöttem. Nem fogadom el, hogy kiszolgáltatott roma embereket és gyermekeket politikai termékként, kampányeszközként használjanak fel. A tárgyalás légköre és az események menete számomra azt az érzetet keltette, hogy az érintett családok nem teljesen befolyástól mentes helyzetben vettek részt az egyeztetésen.
A több mint egyórás prezentációja során a kassai polgármester azt kívánta bizonyítani, hogy évek óta segíti a roma közösségeket, ugyanakkor számomra éppen ez erősítette meg azt a meggyőződést, hogy a Szalonnára költöztetett családok ügye egy hosszabb ideje tudatosan, a kassai főpolgármesteri választásra előkészített politikai akciója része volt. Ha valóban kizárólag önzetlen segítségnyújtásról lett volna szó, akkor nem készültek volna hónapokon át dokumentált politikai kommunikációs anyagok, és nem vált volna a két család története egy látványos közéleti kampány részévé.
Ahogy a tárgyaláson is újra megfogalmaztam: meggyőződésem, hogy ez az ügy egy modern kori deportálás, amely veszélyes európai precedenst teremthet, ha egy városvezető saját szociális problémáit egy másik országra próbálja áthárítani, és a kijelentéseimet ma is vállalom. Mert ezeknek a gyermekeknek nem politikai vitákra, hanem biztonságra, anyanyelvükön elérhető oktatásra, kiszámítható jövőre és nyugalomra lenne szükségük, mert ők jelenleg áldozatok.
Alexander Daskó romaügyi kormánybiztos maga is arra hívta fel a figyelmet, hogy közös nyilatkozatra lenne szükség annak érdekében, hogy egyértelművé váljon: nem indulhat újabb áttelepítési hullám. Arra is rámutatott, hogy Szalonna jelenleg nem tudja biztosítani mindazokat a nyelvi, oktatási és foglalkoztatási feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek a családok hosszú távú beilleszkedéséhez.
Szalonna Község polgármestere, Balogh Zsolt is elmondta, a településen egyre nagyobb a feszültség, a környék polgármesterei is attól tartanak, hogy újabb, nyelvet nem beszélő, súlyos szociális problémákkal küzdő családok költözhetnek át. Megjegyezte, a korábbi képviselőtestületi döntésükkel ellentétben július végén kénytelenek voltak az úgynevezett önazonossági törvény alapján rendeletet alkotni, ami megnehezíti a Szalonnán történő tulajdonjogszerzést és lakcímlétesítést. Arra is felhívta a figyelmet Balogh Zsolt, hogy a két család tagjai közül senki nem próbált a tulajdonjog megszerzése óta az ingatlanra lakcímet bejegyeztetni, ezért életszerűtlennek nevezte, hogy a 65 kilométerre lévő Kassára járjanak át naponta dolgozni és iskolába, óvodába. A romaügyi kormánybiztos is megjegyezte, ezt a megoldást néhány napig, vagy maximum néhány hétig tudnák teljesíteni, és a gyermekek nem kapnának sem egészégügyi, sem oktatási szolgáltatást.
Számomra a mai kassai személyes egyeztetés ezt is azt erősítette meg, hogy ezt a kérdést már nem két polgármester, hanem a magyar és a szlovák kormány közvetlen egyeztetésének kell rendeznie. Ez az ügy túlnőtt az önkormányzati hatáskörökön. Külpolitikai, diplomáciai és európai uniós jelentőségű kérdéssé vált. A tét ugyanis sokkal nagyobb két család sorsánál. A tét az, hogy Európa elfogadja-e azt a gyakorlatot, amely szerint egy település saját szociális problémáit egyszerűen egy másik országba helyezheti át. Ha erre most nem adunk egyértelmű választ, akkor holnap már nemcsak roma családok, hanem bármely más kiszolgáltatott közösség válhat hasonló politikai döntések áldozatává.
A Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának elnökeként ezt nem fogom szó nélkül hagyni. Minden magyar, szlovák és európai fórumon fel fogok szólalni azért, hogy ez a gyakorlat ne válhasson követendő példává. Nem a roma embereket kell egyik országból a másikba költöztetni, hanem a szegénységet kell felszámolni ott, ahol az keletkezett. Mert ha ma elfogadjuk a szegénység exportálását, holnap már a felelősséget is exportálni fogjuk. Az pedig nemcsak a roma közösségek, hanem egész Európa számára veszélyes jövőképet jelentene.
Én magam továbbra is keresni fogom a megnyugató megoldast, a segitség lehetőséget, elnökként és a roma polgárjogi mozgalom vetőjeként.
Dancs Mihály
