Szegedi Hóvirág Nyugdíjas Népdalkör Egyesület

03/06/2026

16/12/2025

Az osztálytársaim mindig rajtam nevettek, mert egy kukás fia vagyok, de az érettségin csak egy mondatot mondtam… és hirtelen mindenki elhallgatott, majd sírni kezdett.

Liam vagyok, 18 éves srác. Amióta az eszemet tudom, az életem szaga a dízel, a hipó és egy kukásautó belseje.

Anyukám régen ápolónőnek tanult, volt férje, tervei, jövője, aztán apám lezuhant egy építkezésen.

A környéken onnantól kezdve mindenki csak úgy hívta, hogy „a szemétszedő nő”.

Az iskolában én lettem „A SZEMÉTSZEDŐ NŐ GYEREKE”.

Senki nem akart mellém ülni. Amikor elmentem valaki mellett, az orrukat befogva fordultak el tőlem. Soha nem voltak barátaim, de erről sosem beszéltem anyának, ő ugyanis abban a hitben élt, hogy jó baráti társaság vesz körül, és nem akartam összetörni.

Így teltek az iskolás éveim, egyik a másik után.

Mindenki az érettségire készült, csak én nem úgy, mint ők. Nekem már volt egy tervem, hogyan teszem SZÁMOMRA felejthetetlenné az egészet, és egyben mindenkinek, aki ott lesz.

Amikor rám került a sor, hogy elmondjam az ünnepi beszédet, a mikrofont kézbe vettem, kiálltam a terem közepére, és hangosan ezt mondtam:

„Anyukám évek óta a ti szemeteteket szedi össze, úgyhogy ma AZÉRT ÁLLOK ITT, HOGY VISSZAADJAK NEKTEK VALAMIT, AMIT TI DOBTATOK KI.” ⬇️⬇️⬇️