02/06/2026
Egy video arról a pillanatról, amikor megtaláljuk a férfit a romok alatt.
A székesfehérvári épületomlással kapcsolatos gondolatainkat osztjuk most meg veletek. Szeretnénk, ha első kézből hallanátok arról, milyen volt a minket érintő helyszíni tevékenység. Ebben a posztban próbálunk egy picit az emberi értékek irányába elkalandozni, és megmutatni, mi zajlik valójában a kárhelyszínen azokban a pillanatokban, amikor egy ember életéért küzdünk.
Nem untatunk titeket azokkal az információkkal, amiket a híradásokban már hallani lehetett. A tények a következők: összeomlott egy négyemeletes épület, és a romok alatt – a födémek közé beszorulva – egy élő ember volt eltemetve.
Kiérkezésünkkor a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Katasztrófavédelmi Műveleti Szolgálata (KMSZ) irányította a mentési munkálatokat, ebbe kapcsolódtunk be mi is 12 fővel.
Kutyák és hangdetektorok – Miért nem használtuk őket?
Szeretnénk már itt az elején tisztázni, hogy ezen a kárhelyszínen nem alkalmaztunk sem mentőkutyát, sem személykereső kutyát. Tekintettel arra, hogy az első pillanattól kezdve tudni lehetett, hogy az eltűnt személy életben van – hiszen segítséget kért a romok alól –, az ilyen helyzetekben nincs létjogosultsága a kutyás keresésnek.
Ugyanígy felesleges lett volna bármiféle olyan hangdetektort használni, ami a személy lokalizálását segíti. Ha ugyanis lehasaltunk egy 80x80-as aknába, mélyen bebújva és körbevilágítva, a romok alatt lévő személy jelezte, hogy látja a fényeket. Ebből viszont nem lehetett meghatározni a pontos irányt. Az, hogy ő látja a fényt, nem jelenti azt, hogy a fény egyenesen abból az irányból érkezik; a fénysugár a különböző tereptárgyakon megcsillanhat és megtörhet.
A felderítés és a kommunikáció
Ilyenkor az egyetlen lehetőség, hogy egy kifejezetten erre a szituációra kifejlesztett kamerával szisztematikusan átnézzük a különböző réseket. Ebben az esetben is ez történt.
Az egyik irány kutatásakor – ahogy a videón is láthatjátok – a bajbajutott szólt, hogy közeledik felé a fény, így gyakorlatilag eljutottunk hozzá. Négy métert kellett megtenni a kamerával a törmelékek között. Ez egy olyan speciális eszköz, amelyet First Look 360-nak hívnak, és beépített kétirányú kommunikációval rendelkezik. Amit a sérült mond a kamerába, azt mi halljuk a fülhallgatón, és ez fordítva is igaz: amit mi mondunk neki, azt ő hallja a kamera hangszórójából.
Harc a törmelékkel
Miután már normálisan tudtunk vele kommunikálni, átbeszéltük, milyen helyzetben van beszorulva, és ezt vizuálisan is meg tudtuk erősíteni. A katasztrófavédelem szakembereivel (Fejér Vármegyei Igazgató, BUDA 72, Fejér KMSZ) egyetértésben megkezdtük ezen az aknán keresztül a törmelék eltávolítását. Ez azt jelenti, hogy egy nagyjából 30-40 cm-es, födémek közötti szűk térben hasalva, vödrökkel adogattuk hátra magunk mögé a törmeléket.
A munkába bekapcsolódott a Bakonyi Barlangi Mentőszolgálat is, akikkel közösen – végül nagyjából negyvenpercnyi intenzív kitermelés és takarítás után – eljutottunk a sérültig.
Mindezzel párhuzamosan a HUNOR Központi Rendeltetésű Mentőszervezet tagjai folyamatosan érkeztek a kárhelyszínre, majd átvették a helyszín irányítását és mi pedig átadtuk az ottani munkálatokat.
Szolgálatunk megtette mindazt, ami talán a legfontosabb lépés volt ahhoz, hogy ez a történet jól végződjön. Ebben a segítségnyújtási láncban mutatkozott meg, miért is fontos, hogy a nap 24 órájában olyan kézzelfogható készenlétet adunk, amely az ilyen jellegű káreseteknél is értelmesen, hatékonyan és megfelelő eszközökkel tud beavatkozni.
Összefogás és biztonság a kárhelyszínen
Innentől kezdve nekünk segítő, támogató szerepünk volt. A HUNOR Mentőszervezet kárhelyszín-parancsnokát segítettük ötleteinkkel, tanácsainkkal, valamint különböző mozgásérzékelő monitorokat helyeztünk el az épület kritikus pontjaira. Ezek a műszerek – ha a megszokottól eltérő rezgést észlelnek – hangos riasztást adnak. Arra vannak kitalálva, hogy ha az épület egy nem várt mozgásba kezd vagy tovább omlik, a szerkezet még időben jelezzen. Ezzel esélyt ad a romok között dolgozóknak a kimenekülésre, mielőtt a szerkezet teljesen összeomlana.
Fontos tisztázni, hogy egy ilyen mentési szituációban nincsenek sablonos, jól bejáratott folyamatok. Léteznek tervek és eljárásrendek, de a gyakorlatban az adott munkaszakaszokban folyamatosan döntéseket kell hozni. Ezekkel a döntésekkel nem feltétlenül ért mindig mindenki egyet, de egy dolgot sosem szabad elfelejteni: mi a cél.
A cél ezekben a szituációkban nem lehet más, mint hogy a beavatkozók épségben maradjanak, a bajbajutott embert pedig a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban kimentsük. Nem fordulhat elő, hogy emberek, vezetők vagy mentőszervezetek ne ezért az egyetlen célért dolgozzanak a helyszínen.
Bízunk benne, hogy az a férfi, akivel sok időt tölttünk a romok alatt, akiért mindenki vállvetve küzdött, felépül és túléli ezt a szerencsétlen balesetet.
