Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára

02/06/2026

LEVELEK A MÚLTBÓL | 2026. május

Szobrot Berzsenyinek!
A szombathelyiek számára a belváros megszokott képéhez elválaszthatatlanul hozzá tartozó látvány a vármegyeháza előtt álló Berzsenyi Dániel-szobor, amelyet 120 évvel ezelőtt, 1896-ban avattak fel. Az idei évben – 2026 májusában – a költő születésének 250. évfordulójáról megemlékezve érdemes röviden feleleveníteni a szoborállítás történetét.

Az események alakításában három személy játszott kulcsszerepet, akik közül Balogh Gyulát (1837–1921) kell az első helyen megemlíteni. Balogh előbb jogi tanulmányokat folytatott, majd újságíró, lapszerkesztő lett, végül levéltárosként, levéltárvezetőként fejezte be pályafutását. Fiatal korában verseléssel foglalkozott, több verseskötetet is publikált. Levéltáros korában helytörténet iránt fogékony kutatóként előszeretettel emlékezett meg jeles történelmi személyiségekről és a hozzájuk kapcsolódó évfordulókról.[1] Ő volt az, aki 1876 tavaszán Berzsenyi Dániel születésének 100. évfordulója közeledtével javaslatot tett arra, hogy a költő születésének centenáriuma alkalmából jelöljék meg egyházashetyei szülőházát emléktáblával. Kezdeményezése kedvező visszhangra talált, és a költő tiszteletére két napos nagyszabású ünnepségsorozatot tartottak. A szervező bizottság munkájában már akkor komoly feladatot végzett további két személy, Éhen Gyula (1853–1932) és Dr. Károlyi Antal (1843–1911), akik a két évtizeddel későbbi szoborállításban is meghatározó szerepet vállaltak.[2]

Nem ismeretes, hogy már 1876-ban felvetődött-e a javaslat, vagy a későbbiekben született meg az elhatározás, hogy Vas vármegye székvárosában a költőfejedelem tiszteletére egészalakos köztéri szobrot állítsanak, de a források egybehangzó állítás szerint ez az ötlet is Balogh Gyula fejéből pattant ki. Első alkalommal a Vasmegyei Lapok oldalain, 1891 augusztusában jelent meg a „Szobrot Berzsenyinek” című írás, majd reflexióként 1891. szeptember 30-án a Vasvármegye tudósított arról, hogy mozgalom indult a szoborállítás érdekében.[3] Az ötletadó Balogh Gyula érdeme elvitathatatlan, ugyanakkor a vágyálom valóra váltásához, az elképzelés gyakorlati megvalósításához több befolyásos, társadalmi tekintéllyel és kapcsolatokkal rendelkező támogatóra is szükség volt. Közülük emelkedett ki az előzőekben már említett két ismert közéleti szereplő. Éhen Gyula ügyvéd és újságíró – a későbbi szombathelyi polgármester – figyelt fel elsők között Balogh Gyula felvetésére, és karolta fel az ügyet. Motivációi között említhető, hogy maga is gyakorta foglalkozott verseléssel, és Berzsenyi munkásságának nagy tisztelője volt. Személyes jó barátja, Dr. Károlyi Antal alispán volt az ügy harmadik nagy támogatója. Károlyi esetében is kimutatható egyfajta személyes érintettség, ami a szoborállítás támogatásának hátterében állhatott, tekintve, hogy ő ugyanabban a Soproni Evangélikus Líceumban végezte tanulmányait, ahol egykor a költőfejedelem is tanult, és amelynek diákjai között éppen ezért erős volt a poéta tisztelete, kultusza. Ráadásul Károlyi alispán sógorai között is akadt a Berzsenyi családhoz tartozó személy.[4]

A műalkotás felállítás érdekében 1891-ben az alispán elnökletével szoborbizottságot alakítottak, és megindult a pénzadományok szervezett gyűjtése. 1892 végén Dr. Károlyi Antal kezdeményezésére létrejött a Berzsenyi Kör, a nemzeti kultúra ápolását, előadások szervezését, az irodalomkedvelők összefogását célzó egyesület. Ez a civil szervezet feladatának tekintette a szoborállítás ügyének előmozdítását, támogatók toborzását, illetve a társadalmi bázis kiszélesítését is. A szobor terve, makettje 1893 végére készült el, az alkotás felállításának helyszínét az avatás évében, 1896-ban véglegesítették. A szobor elkészítésére a korszak egyik elismert művészét, Kiss Györgyöt (1852–1919) kérték fel, akinek munkái napjainkig láthatók az Országház és az Operaház épületén, illetve a Hősök terén.[5]

A faragott kőtalapzaton álló bronzszobor avatóünnepségére 1896. december 8-án került sor, az ország több pontjáról érkezett illusztris vendégek jelenlétében.[6] A rendezvény részletes programját nyomtatásban is megjelentették, ennek egy példánya fennmaradt az MNL Vas Vármegyei Levéltárban. Az aktában megőrződött továbbá egy kézzel írt köszönetnyilvánító levél is, amelyben az ünnepségre díszvendégként meghívott unoka, a Niklán élő Berzsenyi Sándor fejezte ki háláját a szíves vendéglátásért és szeretetteljes fogadtatásért a szombathelyi szervezőknek.[7]

[1] Feiszt György: Balogh Gyula, vasvármegye főlevéltárnoka. In: Előadások Vas megye történetéről. (Vas megyei levéltári füzetek 3.) Szombathely 1990. 51-55. p.

[2] Emlékkönyv a Berzsenyi Dániel születésnapjának százados évfordulóján Vasmegye közönsége által 1876. május 6-án és 7-én megtartott ünnepélyről. Szerk. Balogh Gyula. Szombathely, 1876. 1-43. p.

[3] Szobrot Berzsenyinek. Vasmegyei Lapok, 1891. 69. sz. 3. p.; A Berzsenyi szobor. Vasvármegye, 1891. szept. 30. 1. p.

[4] Melega Miklós: Presbiter harcostársak. Károlyi Antal alispán és Éhen Gyula polgármester párhuzamos életrajza. In: Előadások Vas megye történetéről. 7. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2020. 323-332. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 9.)

[5] Melega Miklós: Presbiter harcostársak. Károlyi Antal alispán és Éhen Gyula polgármester párhuzamos életrajza. In: Előadások Vas megye történetéről. 7. Szerk. Mayer László. Szombathely, 2020. 331-332. p. (Archivum Comitatus Castriferrei; 9.); Vasvármegye Berzsenyinek. Emléklap Berzsenyi Dániel szobrának leleplezése ünnepére, Szombathely 1896. december 8. [Szombathely, 1896.] 27-38. p.

[6] Berzsenyi Dániel szobrának leleplezése. Szombathelyi Újság, 1896. dec. 13. 2-6. p.

[7] HU-MNL-VaML-V.173.c. III.756/1896.

Dr. Melega Miklós

27/05/2026

22/05/2026

Új levéltár-pedagógiai foglalkozás a MNL Vas Vármegyei Levéltárában

2026 májusában indult útjára a Vas Vármegyei Levéltár új levéltár-pedagógiai foglalkozása „Legyél Te is íródeák!” címmel, amely. a Magyar Levéltárosok Egyesülete Nyitott Levéltárak 2025/2026. évi országos programsorozatban meghirdetett levéltár-pedagógiai foglalkozások támogatására irányuló pályázat keretében valósult meg. A foglalkozás során a diákok játékos, interaktív formában ismerkedhetnek meg egykori közigazgatási hivatalok feladataival, és kipróbálhatják azok dokumentumíró- és hitelesítő tevékenységét.

A MNL Vas Vármegyei Levéltára munkatársai ebben a hónapban három csoportnak tartottak az új foglalkozásra épülő rendhagyó történelemórát. Elsőként a Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola történelem szakköröseihez látogattunk el, saját intézményükbe, majd a levéltár kiállítótermében fogadtuk a Szombathelyi Neumann János Általános Iskola 5. évfolyamos történelem és magyar szakköröseit. A tanulók röviden megismerkedhettek a paleográfia és a pecséttan alapjaival, a paleográfia és a kalligráfia közötti különbségekkel. Ezt követően – az élményalapú történelem oktatás keretében – a résztvevők kipróbálhatják a 19. század íróeszközeit és megalkothatják saját „okleveleiket”, hivatalos irataikat, amelyeket végül viaszpecséttel hitelesíthettek. A foglalkozások jó hangulatban teltek, a diákok érdeklődőek és aktívak voltak.

Akik kedvet éreznek a régi írásmódok kipróbálására, azokat szeretettel várjuk a Múzeumok Éjszakáján, 2026. június 20-án, a levéltár kiállítótermében felállított „Paleográfiai műhelyben”.

13/05/2026

LEVELEK A MÚLTBÓL | 2026. április

Tanítói mustjárandóság Csipkereken a századfordulón
Pungor György csipkereki tanító 1901. október 31-én panasszal fordult a szolgabírói hivatalhoz, mert a csipkereki római katolikus hitközség nem fizette ki a mustjárandóságát. A hitközség arra hivatkozott, hogy azt a tanítónak kellene egyesével minden birtokostól beszednie. A panaszlevél alapján a tanító mustjárandósága holdanként 2 liter must vagy 10 krajcár lett volna, Csipkerek esetében ez 6 hektoliter mustot vagy 84 forintot jelentett. Ezzel egyidejűleg kérte továbbá a tanító, hogy a szolgabíró szólítsa fel a hitközséget a lakószobájának évi kétszeri meszelésére.

1901. november 21-én a hitközségi iskolaszéki ülésen a csipkerekiek kijelentették, hogy 1890 óta szóbeli egyezség alapján a hegyi birtokosok holdanként 2 liter mustjárandóságnak megfelelő 40 fillért fizettek a tanítónak, amelyet helybe vittek el neki. Aki pedig nem vitte el a tanítónak, attól az elöljáróság szedte be.[1]

Az ügy hátterében az iratokban többször hivatkozott 1893. évi XXVI. törvénycikk áll, amely a „községi, valamint a hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanitók és tanitónők fizetésének rendezéséről” rendelkezett. Ennek 5. §-a szerint „a tanitói fizetés egy részének terményekbeni kiszolgáltatása csak oly feltétel alatt engedtetik meg, ha ezen terményeket az iskola-fentartó a tanitó közbejötte nélkül szedeti be és előre megállapitott időközökben és előre megállapitott mennyiségben szolgáltatja ki a tanitónak, még pedig ugy, hogy az évi utolsó részletet legkésőbb az év november hava végén átadja. Ha az iskola-fentartó a tanitó terménybeli fizetését nem e megszabott módon szolgáltatná ki, vagy az a termés átlagos minőségének meg nem felelne, akkor a termény helyett annak értékét készpénzben lesz köteles fizetni.”[2] Az összeget a 1868. évi ###VIII. tc. 143. §-a értelmében a 10 évi átlagárból kellett számolni.

Pungor György ügyében a vasvári szolgabíró 1902 áprilisában adta ki határozatát. Ez alapján Csipkerek lakosságát kötelezték a tanító elmaradt 1901. évi mustjárandóságának kifizetésére. Továbbá kimondták, hogy ezentúl az 1893. évi törvény értelmében azt előre kell kifizetniük. 1902-ben a hegybirtokosok nem természetben, hanem pénzben akarták megfizetni a járandóságot, amely újabb összeütközéshez vezetett.[3]

1903. január 6-án a csipkereki lakosok levéllel fordultak a szolgabíróhoz, amelyben kérték, hogy az addigi szokás szerint a tanító-harangozó úr borjárandóságát azok fizessék, akiknek a hegyen birtokuk van, míg ők a gabonajárandóságot fizetik. Az ügy ekkor már a terület volt földesurához, a vasvári káptalanhoz is eljutott. Novák János káptalani számtartó 1903 januári, a közigazgatási bizottságnak címzett levelében ismertette a csipkerekiek álláspontját: „ezen terhet továbbra is a csipkereki hegybirtokosság – amelytől eddig is a mustot collectállál – tartozik viselni, nem pedig a hitközség!” Vagyis a fenti mustjárandóságot a tanító azoktól kérheti, akiknek a hegyen van birtoka. Az alispán a számtartó észrevételét azonban már korábban elutasította, mondván „a tanítói mustváltság összeg Csipkerek község 1903. évi háztartási költségvetésében is beállítva van.”[4]

Végül a községbeliek és a káptalani számtartó fellebbezésének köszönhetően, 1903 márciusában miniszteri határozattal törölték Csipkerek 1903. évi költségvetéséből a tanítónak fizetendő mustjárandóság összegét, hiszen erre a hitközséget és nem a politikai községet kötelezték.[5]

[1] HU-MNL-VaML IV. 405. IV. 2093/1904.

[2] https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=89300026.TV&searchUrl=/ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D33

[3] HU-MNL-VaML IV. 405. IV. 2093/1904

[4] HU-MNL-VaML IV. 405. IV. 2093/1904

[5] HU-MNL-VaML IV. 405. IV. 2093/1904

Kovács Eszter Katalin

13/05/2026

LEVELEK A MÚLTBÓL | 2026. március

Verekedős Vaspöriek Vas vármegyében
Van egy eldugott kis település Vas és Zala vármegye határán, amit Vaspörnek neveznek. Nevével ellentétben jelenleg épp a zalaegerszegi járáshoz tartozik a körülbelül 340 lelket számláló település, ám kis mérete ellenére igen szép, terebélyes történettel rendelkezik.

Első okleveles említése 1342-ből ismert, de közel 100 évvel később már tudomásunk van arról, hogy Vaspöri Pál fia György vaspöri birtokrészét hűtlenség okán másnak adta Erzsébet királyné.[1] 1708-ban pedig egy 100 éves ember fel tudta sorolni az akkor még létező evangélikus káptalan javadalmait. 50 évvel később, bár elűzték az evangélikusokat, azonban a római katolikusok ugyanúgy Háshágy filiájaként működtek tovább.[2]

E kis településnek viszont volt nemes birtokosa is, méghozzá nem meglepő módon, Vaspöri névvel. Ám ezek a Vaspöriek mások voltak, mint a környékbeliek, hiszen – szó szerint – foggal-körömmel védték azt, ami az övék. A Vas Vármegyei Levéltár iratai között található egy olyan doboz, amely a család fennmaradt levelezését tárja elénk.[3]

Ebből kiemelkedik egy 1826. évi hegyhátsáli verekedés története, ahol Vaspöri László[4] (felesége Makrai Anna) házhelyén a szomszéd (Étsi Horváth István) hitvesével, Tsizmazia Katalinnal előbb összeszólalkozott, majd később tettlegességig fajult a szóváltásuk. Első tanúként Keszte István 39 éves római „pápista” azt vallotta, hogy Vaspöri László a szénát akarta által vetni a szomszédba, amit Tsizmazia Katalin nem engedett, és „egymásnak estek”, majd László azt találta mondani, hogy kiveti a fundusáról/földjéről a szomszédasszonyt. Erre Katalin mindkét fülét/fültövét elkapta Lászlónak és a földre estek. A dulakodásban még Vaspöri László haját sem engedte el Katalin addig, amíg László felesége meg nem jelent. A második (szem)tanú a 18 éves Horváth György volt, Vaspöri László akkori szolgálója, aki segített a házszélről elvinni a szénát, de akkor már ott állt lesben Tsizmazia Katalin egy gráblással, vagyis gereblyével, amit feléjük lengetett. Át akartak menni a kerten, de Lászlót eltalálta a gereblyével. A harmadik tanú, Boros János hitvese, Szalai Marinka 41 éves pápista, azt hallotta, amikor odaért a veszekedéshez, hogy Vaspöri László ezeket mondta: „enye Baszom a’ lölkő Asszony bizon megvér mit tsinyálok vele” – erre Katalin azt mondta Lászlónak háromszor, hogy „Baszom én a te lölködet” és nekiesett egy rossz gereblyével. Visszafordulva a „vellával” feldöntötte Lászlót és utána húzták-vonták egymást. A negyedik tanú, a szintén nemes Boros Antal özvegye, Horváth Katalin (42 éves, pápista), ugyanazt mondta mint az előtte szóló, csak annyival egészítette ki a mondanivalóját, hogy egy bizonyos Simon István közbelépett, s nem engedte tovább verekedni őket, de azért még odaszólt egyet Makrai Anna (Vaspöri László felesége) Tsizmazia Katalinnak, hogy „meny él bé édes Katim hagy békét itt a magamén, ne verekedgyél.” Ezt a levelet/vallomást végül nemes Torda Ferenc főesküdt jegyezte le; a tanúk aláírása helyett pedig csupán csak egy „x” jel látható.[5]

[1] https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/adatbazis/dldf/adatlap/150496

[2] Timár Péter: Magyarország középkori településeinek és egyházainak topográfiai adattára.
V. köt. Szeged, 2019. 537.

[3] HU-MNL-VaML-XIII.41.

[4] Vaspöri László 1798. február 24-én született Vaspörön. Szülei: Vaspöri László és Mikre Marianna/Magdolna (Ozmánbük) voltak. Feleségét, Makray Annát (született Ozmánbük, 1790.11.26.; szülei: Makray György és Bencze/Újvári Katalin), 1825. november 13-án vette feleségül Nádasdon, ahol már a feleségnek volt még két férje, Simon és Torda Ferenc személyében. Vaspöri László 1839. április 15-én hunyt el Hegyhátsálon.

Keresztelési anyakönyvi bejegyzése: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-TTSX-ZS?view=index&cc=1743180&lang=en&groupId=M9DK-WSJ

Házassági anyakönyvi bejegyzése: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSVC-QYKW?cat=koha%3A400861&i=53&lang=en

Halotti anyakönyvi bejegyzése: https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS54-13X4-Y?cat=koha%3A400861&i=149&lang=en

[5] HU-MNL-VaML-XIII.41. 3.

Csóka Géza

05/05/2026

Történelemtanár jelöltek látogatása a MNL Vas Vármegyei Levéltárában

A 2025-2026. tanév tavaszi szemeszterének vége felé közeledve az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ negyedéves történelemtanár szakos hallgatói látogattak el intézményünkbe. A hallgatók a látogatás során megismerhették, hogy a történelemtanárok számára milyen lehetőségek kínálkoznak egy közgyűjteményben levéltárpedagógiai foglalkozást igényelni, tervezni, és ezzel kapcsolatban milyen feladatai lehetnek egy tanárnak. Röviden bemutattuk az intézmény jelenlegi levéltár-pedagógiai foglalkozásait és rendelkezésre álló segédanyagainkat, jövőbeli terveinket. Az alkalom egy részében a leendő történelemtanárom „élesben” is betekintést nyerhettek egy foglalkozásunkba, amelyet a Táplánszentkereszti Apáczai Csere János Általános Iskola 5. osztályosainak tartottunk. Ezt követően az ott látottakról oszthatták meg észrevételeiket, és tehették fel kérdéseiket.

Örömmel fogadtuk a hallgatók érdeklődését. Reméljük a jövőben gyakorló történelemtanárként újra találkozunk a MNL Vas Vármegyei Levéltár levéltár-pedagógiai foglalkozásain!

11/03/2026

LEVELEK A MÚLTBÓL | 2026. február

Az elfeledett ölbői sajtgyár történetéről


Ölbő két világháború közötti gazdasági életének meghatározó szereplője, a település egyik legnagyobb foglalkoztatója az Ungár Miksa (1869-1937) zsidó földbérlő által bérelt, a családtagok kezelésében lévő ölbői béruradalom, valamint az általa Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár néven 1929-ben bejegyzett cég volt.



Az Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár alapítása

Ungár Miksa 1925-ben lett Baich Mihály (1889-1955) ölbői birtokának a bérlője.[1] A báró 2068 kh ölbői földbirtokából 879 kh-at vett bérbe.[2] 1926 novemberében kapta meg a sajtgyártó ipar Ölbő községben berendezett üzemében való gyakorlására vonatkozó,[3] 1929-ben a vidéki kistejgyűjtő állomásra jogosító iparengedélyt.[4] 1929-ben kérvényezte mezőgazdasági vállalata és a vele kapcsolatos sajtüzeme „Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár” címmel cégjegyzékbe történő felvételét is.[5] A cégbíróság 1929. december 7-én jegyezte be a kereskedelmi egyéni cégek jegyzékébe az Ungár Miksa, továbbá Ungár Jakab (1899-1944), Ungár Miklós (1902-?) és Ungár Sándor (1906-?) ölbői lakosok mint cégtulajdonos, illetőleg cégvezetők irányítása alatt működő céget.[6] A cég székhelye Ungár Miksa Ölbő 3. házszám alatt található lakása lett. Ennek sajt készítésére és szárítására berendezett pincehelyiségében működött a Viktória Sajtgyár. Az épület ma a Kossuth utca 3. szám alatt álló, 2019-ben felújított szentgyörgyi Horváth-kúriával azonos, amely az ún. Belső major és a béruradalom „gazdasági központjaként” működött.

A Viktória Sajtgyár

Ungár Miksa még táplánfai (ma: Táplánszentkereszt) gazdálkodása idején vetette meg a Viktória Sajtgyár alapjait 1918-ban. A sajtüzem a kor igényeinek megfelelő modern üzemmé Ölbőn nőtte ki magát. A sajtgyár évente kb. 700-800 ezer liter tejet és kb. 1000 métermázsa sajtot dolgozott fel a 30-as évek közepén. A kemény és félkemény sajtok mellett előállított többféle márkájú ömlesztett sajtot is. Natúr sajtokból gyártott ementálit 80-100 kg-os karikákban, Viktória kövérsajtot 2-3 kg-os karikákban, trappistát, ilmicit, háromféle dobozos sajtot, 6 adaggal, háromféle blokk sajtot. A sajtüzem mellékterméke volt a tejsavóból előállított albumin tyúkeleség. A gyár a tejet saját gazdaságából szerezte be, részben pedig a közeli falvakból gyűjtötte. Az üzem 200 ezer pengő alaptőkével rendelkezett. A 30-as évek közepén Ungár Sándor igazgató vezetése alatt működő gyár dobozüzemében és sajtüzemében 25 munkást foglalkoztatott.[7]

A Viktória Sajtgyár ortodox kóser sajtgyártmányaival egy szűk piaci rés igényeit is igyekezett kielégíteni, úgy hirdetve magát az ortodox zsidóság számára, mint szombattartó cég és az egyedüli sajtgyár, ahol az ortodox kóser tejtermékek az összes „chümrek”[8] betartásával a „Chaszam Szajfer”[9] előírása szerint készülnek.[10] Megbízhatóságra vonatkozó referenciát (hechser) a sárvári és szombathelyi ortodox zsidó hitközség rabbinátusa szolgáltatott.[11] 1930-ban már Budapest, VII. kerület, Dob utca 19. szám alatt működő képviselettel rendelkezett a sajtgyár, vezérképviselője a Papper Dezső cég volt.[12] 1938-ban a VII. kerületben, a Nyár utca 34. szám alatt volt lerakata a gyárnak.[13]

Elért eredmények

A sajtüzem gyártmányai az 1920-1930-as évek fordulóján rendszeresen szerepeltek az országos tejtermék-minősítési versenyeken és mezőgazdasági kiállításokon, ahol kiváló minőségük folytán több első díjjal és aranyéremmel lettek kitüntetve.

A bérgazdaság 1927-1930 között minden évben részt vett az Országos Tejgazdasági Szövetség sorrendben II., III., IV. és V. Országos Tejtermékbírálatán. 1927-ben trappista sajtja Budapest székesfőváros tiszteletdíját érdemelte ki.[14] 1928-ban óvári-féle sajtja a Stauffer J. és Fiai cég tiszteletdíját nyerte el.[15] 1929-ben három terméke (ementáli, trappista és ömlesztett ementáli sajt) is elismerő oklevélben részesült.[16] 1930-ban két gyártmánya (óvári-féle és ömlesztett ementáli sajt) kapott elismerő oklevelet.[17]

A bérgazdaság 1928-ban, 1929-ben, 1932-ben és 1935-ben is kiállított az Országos Magyar Gazdasági Egyesület éves mezőgazdasági kiállításán, a ###VII., ###VIII., XLI., illetve XLIV. Tenyészállat-, Termény- és Gépkiállításon. 1928-ban gróji, Viktória kövérsajt és Mágnássajt különlegességeit állította ki[18] sajtjaival nagy tetszést aratva.[19] A tejtermékbírálaton II. díjjal ismerték el gróji és II/b. díjjal trappista sajttermékét.[20] 1929-ben az előző évhez hasonlóan gróji, Viktória kövérsajt és Mágnássajt különlegességeivel vett részt az országos kiállításon.[21] 1935-ben a kiállításhoz kapcsolódó tejtermékbírálaton ismét a díjazottak között volt, I. osztályba lett sorolva és elismerő oklevelet kapott ementáli és ömlesztett dobozsajtja is.[22]

Ami a cég megszűnéséről tudható

Az Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár mint cég megszűnésének a cégbírósági iratokban nincs nyoma. Ungár Sándor 1939 júliusában mondott le a néhai édesapja nevére 1931. február 18-án kiadott kistejgyűjtési iparengedélyről.[23] Özvegy Ungár Miksáné (1870-1944) 1941 márciusában terjesztette be az Ölbő községben özvegyi jogon gyakorolt bércséplő iparengedélyéről történő lemondását.[24] Az Ungár testvérek tulajdonát képező modern gyárüzemű sajtgyári berendezés, méhészeti eszközök és további gazdasági felszerelések 1944-ben Ölbőről Alsószelestére (ma Szeleste) lettek átszállítva. A berendezéseket és eszközöket részben hatósági intézkedésre elárverezték, részben a háborús cselekmények következtében megsemmisültek.[25]

Összegzés

Ungár Miksa ölbői vállalkozásának voltak előzményei. Több településen is gazdálkodott bérlőként, a sajtgyár alapjait már Táplánfán lerakta. Egy piaci rést – ortodox kóser tej és tejtermékek gyártása – megtalálva és kiszolgálva, vállalkozását Ölbőn fejlesztette olyan jól működő kis, talán közepesnek is mondható családi céggé, amely nyitott volt az innovatív megoldások alkalmazására. Gyermekeire örökül hagyott vállalkozásának a második világháború és a holokauszt vetett véget.







A tanulmány teljes terjedelemben olvasható:
Az Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár története a két világháború között. In: Bencziklopédia. Ünnepi tanulmányok a 70 éves Benczik Gyula tiszteletére. Szerk. Kóta Péter. Szombathely, 2025. 171-190. p.

A tanulmánykötet nyomdába adását követően, 2025 decemberében kerültek levéltárba – Feiszt György és Inzsöl Richárd közreműködésével, dr. Galántai Györgynek köszönhetően – az ölbői sajtüzem korabeli sajtcímkéi, amelyek Szelestén, egy ház padlásán vészelték át az elmúlt évtizedeket.

[1] Vasmegyei fejek. Szerk. és kiad. Halász Imre. Szombathely, 1930. 344. p.

[2] Magyarország földbirtokosai és földbérlői (gazdaczimtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján. Bp., 1937. 325. p.

[3] HU-MNL-VaML-VII.1.h. E 1430/1929. Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár. Ungár Miksa. 3474/1926. sz. alatt a sajtgyártó ipar gyakorlásának kiadott iparengedély másolata, Szombathely, 1929. október 11.

[4] HU-MNL-VaML-IV.425.b. 2942/1939. Véghatározat Ungár Miksa vidéki kistejgyűjtő állomásra Ölbő községben engedélyezett, 5951/1929. sz. iparengedélyéről történő lemondásáról, Sárvár 1939. augusztus 29.

[5] HU-MNL-VaML-VII.1.h. E 1430/1929. Ölbői Bérgazdaság és Viktória Sajtgyár. Ungár Miksa

[6] Uo.

[7] Országos mezőgazdasági címtár. 3., Felsődunántúl. Szerk. Czeglédy Béla. Kaposvár, 1937. 95. p.

[8] chümrek: a törvények szigorú értelmezése; szigorúság.

[9] Chaszam Szajfer = Chatam Szófer = Schreiber Mózes (1762-1839): zsidó rabbi és talmudtudós.

[10] Zsidó Újság, 1932. április 1. 10. p.

[11] Egyenlőség, 1923. november 17. 15. p.; Egyenlőség, 1926. június 19. 16. p.; Zsidó Újság, 1929. december 13. 16. p.

[12] Zsidó Újság, 1930. november 14. 5. p.

[13] Zsidó Újság, 1938. december 30. 16. p.

[14] Az Országos Tejgazdasági Szövetség tejtermékbírálata. = Tejgazdasági Szemle, 1928 1. sz. 3. p.; Országos tejtermékbírálat. = Budapesti Hírlap, 1927. december 20. 18. p.; Az országos tej- és tejtermékbírálat eredménye. = Köztelek, 1927. december 22. 1953. p.

[15] Az Országos Tejgazdasági Szövetség tejtermékbírálata. = Tejgazdasági Szemle, 1928 22. sz. 255. p.

[16] Az Országos Tejgazdasági Szövetség által rendezett IV-ik tejtermékbírálat. = Tejgazdasági Szemle, 1929. 23. sz. 268-269.

[17] Az Országos Tejgazdasági Szövetség V. országos tejtermékbírálata. = Köztelek, 1930. október 26. 1571. p.; Az Országos Tejgazdasági Szövetség által rendezett V-ik országos tejtermékbírálat. = Tejgazdasági Szemle, 1930. 20. sz. 230. p.

[18] Tejgazdasági kiállítás. = Köztelek, 1928. április 8. 639. p.

[19] A kormányzó és a földmivelésügyi miniszter ünnepi beszéddel felavatták a tenyészállatvásárt. = Újság, 1928. március 24. 5. p.

[20] A tenyészállatkiállítási bírálat és díjazás eredménye. = Köztelek, 1928. április 1. 603. p.; Tejtermék bírálat. = Tejgazdasági Szemle, 1928 7. sz. 77. p.

[21] A tejgazdasági kiállítás. = Köztelek, 1929. április 14. 716. p.

[22] A Mezőgazdasági Kiállítás tejtermékbírálatának eredményei. = Tejgazdasági Szemle, 1935 6. sz. 61-62. p.

[23] HU-MNL-VaML-IV.425.b. 2942/1939.

[24] HU-MNL-VaML-IV.425.b. 1292/1941.

[25] HU-MNL-VaML-V.253. 860/1945.

Pup Csilla

09/03/2026

Az MNL Vas Vármegyei Levéltára tisztelettel meghívja Önt a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2026/1. (Nemeskolta) számának bemutatójára és kerekasztal-beszélgetésre.

Dátum: 2026. március 17., 17.00 óra

Helyszín: MNL Vas Vármegyei Levéltára kiállító- és előadóterme (Szombathely, Hefele M. u. 1.)

26/02/2026

Előadás a levéltárban

A Kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából 2026. február 25-én Prőhle Gergely tartott nagysikerű előadást az MNL Vas Várrnegyei Levéltárában, áttekintve Habsburg Ottó életútját, és kommunizmus ellenes tevékenységének főbb eredményeit.