12/07/2026
Stop Avalon, egy demonstráció, egy népszavazás, és a valóság
Nem akartam írni erről, abban bíztam, hogy előbb-utóbb a MAG befejezi végre a folyamatos történelemhamisítást. Ám mivel ez mindmáig nem történt meg, sőt, éppen 2 napja jelent meg egy újabb posztjuk, amiben igyekeznek nekik kedvezően újra átszínezni a múltat, így aztán nem hallgatok tovább.
2020. július 11. Tata történetének egyik legnagyobb civil összefogását hozta el. Több ezer tatai állt ki közösen azért, hogy megvédje az Öreg-tó partját. Ez a nap örökre bizonyította, hogy egy város ereje nem a politikában, hanem az emberekben rejlik.
A demonstráció szervezője ekkor Pálinkás László, Szeidemann Ákos és én voltunk. (A MAG, mint egyesület nem létezett, azt csak 2020 augusztusában alapítottuk.)
A demonstráció után döntöttem úgy, hogy népszavazást kezdeményezek.
A népszavazás teljes jogi, erkölcsi és anyagi felelősségét végül én, mint magánszemély vállaltam. Pedig 2020. augusztusában éppen azért hoztuk létre a MAG -Miénk a Grund Városvédő Egyesületet, (aminek még a neve is a saját ötletem volt), amelynek akkor alapító elnöke voltam, hogy ennek a történelmi jelentőségű ügynek legyen egy közös civil szervezeti háttere.
Szomorú azonban, hogy néhány ember pártpolitikai ambíciói már ekkor megmérgezték ezt az összefogást. (Milyen érdekes, hogy épp ezek az emberek azok, akik később a Fügét is szétbombázták!) Ahelyett, hogy kizárólag Tata érdeke lett volna az első, belső hatalmi harcaik és politikai törekvéseik gyakorlatilag megpuccsolták a MAG-ot. Mire az aláírásgyűjtés megkezdődött, az alapító tagok egy része (velem együtt) kilépett az egyesületből, így a népszavazásért folytatott munka már nem a MAG keretei között zajlott, hanem az onnan kilépett civilek összefogásával.
Különösen fájó volt, hogy a tataiak által a népszavazás támogatására felajánlott adományok a MAG-nál maradtak. Ebből a népszavazás lebonyolítására mindössze egy csekély töredéket kaptunk vissza.
A kampány és a szervezés költségeit így gyakorlatilag teljes egészében már a TETT Egyesületnek kellett előteremtenie: saját tagjaink összefogásából, országos civil kapcsolataink segítségével, valamint olyan szervezetek támogatásával, mint a Fertő Tó Barátai, a Göd-Ért Egyesület, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége vagy a MENŐK.
Magát a népszavazást is már a TETT Egyesület tagsága szervezte meg az én vezetésemmel, miközben a teljes jogi felelősséget továbbra is kizárólag én viseltem magánszemélyként.
Éppen ezért mindig szomorúan olvasom, amikor egyesek utólag úgy próbálják átírni a történelmet, mintha ennek a küzdelemnek a MAG, és néhány ember lett volna a letéteményese.
Az pedig, ahogy a MAG már 2024 óta folyamatosan átírja és meghamisítja a történelmet, vérlázító pofátlanság.
Az igazság valójában ennél sokkal szebb és sokkal erősebb.
Az, hogy az Avalon végül nem épült meg az Öreg-tó partján, legkevésbé a MAG érdeme volt. Ez a siker valójában annak a rengeteg szakembernek, jogásznak, természetvédőnek, civil szervezetnek és önkéntesnek volt köszönhető, akik bár alkalomszerűen, mégis sokat dolgoztak ezért. És mindenekelőtt annak a több ezer tatai embernek, akik aláírtak, adományoztak, tüntettek, kiálltak, és hittek abban, hogy a város jövőjéről nem néhány politikusnak, hanem a tataiaknak kell dönteniük.
Az én dolgom pedig az volt, hogy ezt az egészet éveken keresztül összefogjam, koordináljam, irányítsam és szervezzem. Én pedig ezt tettem. Önkéntesen, napi 16-18 óra munkával, éveken keresztül.
Ez volt az igazi összefogás. És ezt senki nem veheti el a tatai emberektől.
Bár érvénytelen lett a tatai tó partjára tervezett beruházás elleni népszavazás, Szalay Ildikó, a STOP Avalon! Tata csoport alapítója szerint ha helyben meg lehetett rogyasztani a hatalom lábát, akkor azt meg lehet tenni bárhol.
