05/08/2026
Esterházy Miksa gróf, a Magyar Athletikai Club alapítója, a hazai sportélet kiemelkedő szervezője 1883. augusztus 5-én, 143 éve, ezen a napon hunyt el.
Gazdag életéről a Tata-Tóvárosi Híradó hosszú vezércikkben emlékezett meg:
"Egy kitűnő hazafi s lelkes magyarral ismét kevesebben vagyunk!
Vasárnap este már 8 óra előtt elterjedt a hír, hogy a remetéségi lak főura fél 8 órakor megszűnt élni.
Bár mindnyájan tudtuk, hogy az általános tisztelet- és szeretetben részesült főúr áldásdús tevékeny életének napjai nagyon meg vannak számlálva, a leverő, lesújtó hír mégis mindenkit megatott.
Tudtuk, hogy a munkás tevékenységét magában rejtő porhüvely gyönge; de a mindnyájunk által tisztelt és szeretett főúr gyászos elhunyta mégis korán következett be.
Mert attól, kit oly nagyon szeretünk, nehezen tudunk megválni.
Már annak gondolata is mélyen lesújtott mindnyájunkat, hogy meg kell válnunk tőle; s most, midőn az elválás tényleg megtörtént, csak most érezzük valójában azt a véghetetlen űrt, mit szíveinkben maga után hagyott.
Kiszivárgott a közönség körébe a benső ragaszkodás, a szeretetteljes gyöngéd ápolás, mellyel a megboldogultat a hitves és hű nő, élte utolsó leheletéig illeté, s ez még inkább hatványozta az általános részvétet, s fokozta a gyász nyilvánulásait.
Könnyeket láttunk többek szemeiben ragyogni, kik a nemes gróf utolsó perceiről hallottak beszélni, elképedve a grófnő kifejezhetlen fájdalmát, midőn keze a forrón szerető férj kezében pihent, s midőn egy végső sóhaj előtt „Adieu Comtesse” szavakkal örökre elbúcsúzott, a beteg ágyánál már hosszú éjeket és napokat folyton virrasztásban töltő önfeláldozó hitvestárstól.
A gyászlobogók, mik köz- és magánépületeinken lobogtak, igaz hirdetői voltak ama nagy fájdalomnak, ama mérhetlen veszteségnek, mely Esterházy Miksa gróf kora elhunytával a testvérvárosokat és vidékünket érte.
S hogy a gyász nemcsak vidékünkre kiható, bizonyítják a fővárosi lapok, melyeknek mindegyike terjedelmes tárcákban, sőt vezércikkekben emlékezett meg a nemes gróf tevékenysége és működéséről.
Esterházy Miksa gróf neve a legünnepeltebb nevek egyike a magyar arisztokráciában.
A „Magyar Athletikai Club” megalakítási, s a „Viator” név alatt írt magvas cikkek ünnepeltté, országos hírűvé tették nevét.
Már évek előtt olvastuk róla, hogy: „a nagy Széchenyi óta magyar mágnás még nem fejtett ki oly buzgalmat, mint ő, midőn az athletika eszméjét nem csak megpendítette, hanem e hatalmas eszmét tetté emelte, megalapítván hazánkban az athletikasportot.”
„Esterházy Miksa abban látta élete egyik célját, hogy minden erejével a klub felvirágoztatásán munkáljon. Nem kímélt fáradságot, időt, költséget, csakhogy megvalósítva lássa kedvenc eszményét; éppen olyan sporteredményeket szeretett volna látni Magyarországon, mint minőkkel Angolország dicsekedhetik. S ezen működésében nagy segítségére voltak azon szaktanulmányok, melyeket angolországi és amerikai utazásai alatt tett; a „M. A. C.” összes eddigi versenyei az ő tanácsai szerint rendeztettek.”
Midőn a nemes gróf elhagyta felett az országosan érzett részvétet a fővárosi sajtó lapjaiból olvassuk; a mi kis vidékünk gyásza az országos mellett kétszeres, mert a megboldogult, ezen szűkebbkörű hazája, Tata és vidéke anyagi és szellemi haladásának zászlóvivője s előharcosa volt.
A „Vértesaljai Gazdakör” mely alig kétéves fennállása óta oly fényes lendületet nyert, elnökében mindenét veszítette. Önkénytelenül támad fel bennünk a gondolat, ki lép valjon ürült nyomába?
S a Gazdakörrel kapcsolatosan, ki tudná megmondani, mennyi mindent tervezett, mi vidékünk közgazdasági viszonyainak javítását lett volna fokozandó.
S még emlékezhetnek Tata és Tóváros iparospolgárai Zichy Jenő gróf látogatására, melynek következménye leend a már nemsokára megnyílandó ipariskola. De azt talán kevesen fogják tudni, hogy az ipariskola felállítására az első eredményes lépést éppen a megdicsőült gróf tevé.
Midőn közgazdasági helyzetünkön akart javítani, egyszersmind iparérdekeink előmozdításán is fáradozott.
Iparosaink sokáig fognak emlékezni reá. Hiszen remeteségi kastélyát az utolsó szegig tatai iparosok állíták fel.
És az önkénytes tűzoltóegyesület? E fiatal, törekvő egyesület vesztesége szintén nagy, mert az ő áldozatkészsége folytán nyerte olyatén kiképeztetését, mely a tűzoltói intézmény mai előhaladott igényeinek minden tekintetben megfelel. E fiatal egyesület, a nemes gróf pártfogása mellett, hivatva lett volna az ország legkitűnőbb tűzoltóságainak egyikévé válni.
Hogy a megdicsőült grófról vázolt fentebbieket kiegészítsük, álljon itt rövid életrajza: Galanthai és fraknói gróf Esterházy Miksa született 1837. május hó 14-én. Érettségi vizsgáját a székesfehérvári főgymnásiumban letévén, tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta. Azután beutazta Angliát és Észak-Európát, mindenfelé szép tapasztalatokat gyűjtve a sport mezején. Majd a diplomatiai pályán Londonban, Berlinben s Washingtonban a cs. kir. követségeknél hivataloskodott. A diplomatiai pályán azonban nem sokáig működött, mert csakugyan huzamosabb szabadságot vévén, több éven át Angliában tartózkodott, és itt, valamint utóbb az Északamerikai Egyesült Államokban gazdag ismereteket szerzett az athletikának úgy theóriája, mint praxisa körül. – 1870-ben Washingtonban házasságra lépett egy előkelő maryland-i hölggyel, Miss Carrol Sarahval, az irlandi származású régi Carrol O’Carrol nemzetségből, kik Irlandban már a 13-ik században mint Lordok szerepeltek. A nemes gróf ez idő óta részint Angliában, – de utóbbi években kizárólag Remeteségben lakott, hol mindnyájunk pótolhatatlan veszteségére jobblétre szenderült. (...)"
TTH 1883.
Kép: Magyarország és a Nagyvilág címoldalán megjelent metszet, 1875.
