A fa/facsoport története
Tiszadadai kocsányos tölgy – a falu kapuja
A fa, mely túlélte a történelem viharait
Tiszadada, község a Tisza folyó partján, Szabolcs – Szatmár – Bereg megyében. Lakói évszázadok óta tiszai halászatból és földművelésből élnek, de él még a tárgyalkotó népművészet is, a folyó árterén található természetes anyagok felhasználásával. A fa becsült életkora 150-160 év közé tehe
tő, nem magból kelt, hanem sarjeredetű. A gyökér vagy tuskó sarjadzásából származó két faegyed törzse fejlődésük során összeforrt. Históriája e két egyedből lett fának az, hogy ifjú korukban, az egykori grófi erdőben cseperedtek. S mivel ők voltak a választóvonalon, a település északi kezdetét jelző földút és az árteret borító tölgyerdő mentén, így a faluba betérők és az innen távozók, jelképesen e „kapun” való áthaladással kellett hogy közlekedjenek. Az eltelt évtizedek nyomot hagytak a fa környezetében, de az öreg fa megmenekült. Sarjadzása a szabadságharc után kezdődött, túlélte az első és a második világháború helyi harcait, nehézségeit is. Az államosítás, mely során helyileg is számos erdőterület állami kézbe került, az öreg tölgyfát megkímélte. Lombjai alatt pihentek cserkészek, leventék, kisdobosok és úttörők egyaránt, hiszen ha valaki túrázni, pihenni, emlékezni, nosztalgiázni szeretne a régmúlt eseményein, vagy csak egyszerűen a természetbe vágyik, helyben úgy mondják „ az Öreg tölgyfához” megy. Tiszadadán az Öreg tölgyfa a múlt emlékeztetője, a jelen nyugalmat adója, s remélhetőleg a jövőben is az öröklét, a község létét, túlélését jelző védett famatuzsálem lesz. Tiszadada Község Önkormányzata
