századik (1311) követhető vissza. Tiszasüly már a XIV. század közepén lakott hely, birtokosai ezidőben az Aba-nemzetségbeli Kompolthyak. A család 1399-ben a község területén levő Roffi nevű révre kapott adománylevelet. Templomát is ez a család építtette 1490 körül. 1421-ben Swlh, 1466 Sul néven fordul elő, ekkor a Besennyei-család kezében volt zálogjogon, de a Kompolthyak 1500-ban visszaváltották.
1518 körül Kompolthy Mihály és fiai egyezséget kötöttek az Országh-testvérekkel birtokaik öröklésére vonatkozólag. Ennek alapján Süly 1549-ben Országh Kristóf birtokába került. Lakossága ekkor a török zaklatásai miatt meglehetősen gyér. Országh Kristóf halála után 1589-ben nővére Török Ferencné, szül. Országh Borbála kapta a községet Miksa császártól adományul. . Csak 1650 körül telepedett ott le egy-két jobbágy család. Ez évben birtokosa a Gócza-család királyi adomány révén. E család a felvidékről hozatott a községbe jobbágyokat, de ezek rövid idő alatt tovább álltak. 1693-ban 30 férfi lakosa volt. A többi szomszédközség sorsában osztozott, mert 1703-ban a rác szabad csapatok felégették. Csak 1761 körül jönnek nagyobb számban vissza lakói. 1766-ban a neve Sülypuszta, lakossága 104 felnőtt és 57 gyermek. Az első tanítót 1818-ban fogadták, s 1872-ben építették fel az első iskolát. 1850-ben lakossága 972 lélek, ebből férfi 447, nő 495, rk. 820, ev. 130, izr. 32. A község közigazgatásilag 1872-ig Kőtelek községhez tartozott. 1872 március 5 óta önálló község. A forradalom idejében egy polgárát agyonlőtték. A román megszállás alatt a lakosság jószágállományát majdnem teljesen elvesztette. A műemlék római katolikus templom szentélye talán még korábbi eredetű is lehet. A település határában lévő Éhhalom területén honfoglalás kori kettős sírt találtak, amelyben egy férfi és egy nő holtteste feküdt. Mindkettőjük koponyája lékelve volt, amelyet túléltek. A becsontosodás ma is látható a koponyákon. A lelet a szolnoki múzeumban látható. A nagy külterülettel rendelkező településen mindig a mezőgazdaság volt a meghatározó gazdasági tevékenység. A falu lélekszáma 1950-ig nőtt (3700 fő), majd fokozatosan csökkent, jelenleg 1900 körül van. 1950-ig működött a községben egy fűrészmalom, amely a Tiszán leúsztatott fenyőfát dolgozta fel. A község igen kedvezőtlen gazdasági helyzetű, a legközelebbi város Szolnok, vasútállomása nincs. A rossz talajadottság, a szélsőséges időjárás a mezőgazdasági termelést gazdaságtalanná teszi. A régi rizstelepek helyén mesterséges halastavak létesültek. A település a Tisza-tó közelében van (kb. 20 km), a Tisza-gáton aszfaltozott kerékpárút vezet odáig. Sok régi házat vásároltak a faluban üdülő vagy lakás céljából. A község lakhatóságát szolgálja az útalapok építése, a telefon-, a gáz-, a szennyvízcsatorna hálózatának kiépítettsége. A műemlék római katolikus templom felújítása és restaurálása folyamatban van. Említésre méltó ipari műemlék a sajfoki belvízátemelő szivattyútelep. Ez a telep az ország első belvízátemelő szivattyúja volt, 1876-ban épült. Gőzgépe, szivattyúja még ma is üzemképes. A község határában bányásszák a híres kolopi gyógyiszapot, mely gyógyhatása révén szerzett országos hírnevet. Véges Sándor tiszasülyi földbirtokos 1892-ben kolopi birtokán nagy itatókutat akart ásatni, és a véletlen folytán gyógyvízre leltek. Az elbeszélések szerint a víz gyógyító hatására úgy jöttek rá, hogy az egyik beteg bivaly a kifolyó vízben néhány fürdés után meggyógyult. A kutat befedték és vizét, mint ásványvizet árusításra is engedélyezték. A korabeli vélemények szerint a „kénes-földes-sós ásványvizek" közé tartozó vizet kénes gyógyvíznek írták le még 1893-ban is, megállapítva, hogy a gyógyvíz mind fürdő-, mind ivókúrára alkalmas. A kút a korabeli állítások szerint Európa kénhidrogénben leggazdagabbjának számított, szerepelt az 1896-os országos kiállításon is, ahol elismerő oklevelet nyert. A rádiumot is tartalmazó anyag után a századfordulón Karlsbad is érdeklődött. 1912-től többször szállítottak a budapesti Császárfürdőbe és Sátoraljaújhelyre. világháború előtt a kútnál kialakított egyszerű fürdőnél Véges Sándor épített különböző létesítményeket. 1934-től már autóbusz is szállított vendégeket a Szolnok-Tiszasüly közötti úton a fürdőig. világháború idején elpusztultak a fürdő létesítményei. A következő években csak a kút, az őrlőberendezés, a raktár, és a gondnoki lakás maradt meg Kolopon. Az 1950-es években a Fővárosi Fürdőigazgatóság Központi Igazgatósága vette át az iszap termelését, amely 10 tonnánként 4,18 mg rádiumot tartalmaz, sugárzáson alapuló gyógyhatása igen jó. Fontos tulajdonsága még, hogy plasztikus, jól kenhető. 1920 óta a budapesti Gellért gyógyfürdő is használja. Évente mintegy 30 ezer beteg veszi igénybe gyógyulás céljából. Ez az iszap a főváros fürdőiben Szent-Gellért gyógyiszap néven kerül felhasználásra. A gyógyiszap helyi hasznosítását szeretnénk megvalósítani. A szinte még érintetlen, a természetes szépségét mutató Tisza nagy lehetőséget jelent.
