31/10/2013
A "kemma.hu" és a "24 Óra" mai napon megjelenő cikke:
Várgesztesi vár: a kálvária évtizedei után lehúzták a rolót
„Október 31-én a Gesztesi Vár Bozzay Attila és Szédely Rózsa vezetésével bezárja kapuit. A lakatokkal együtt 27 év munkája és egy élet is lezárul…” – A Facebookon napvilágot látott, búcsúzónak vagy éppen segélykiáltásnak szánt sorok nyomán felkerestük az egyik érint***et: a várkapitányt.
Bozzay Attilával a Gesztesi Várban találkozunk. A távozó kapitány elmesélte nekünk saját és a gótikus építmény huszonhét év alatt összefonódott történetét, majd megmutatta a rossz állapotban lévő, mindenki más által sorsára hagyott műemléket.
– A műemlék épületben 1986-ban, alkalmazottként kezdtem a pályafutásomat, és lettem várkatona. A vár akkoriban fel volt állványozva: a falait kívülről cementtel fugázták. Ma már tudom, az akkori beavatkozás többet ártott, mint használt, a tető nélküli csupasz falakból ugyanis azóta csak befelé tud szivárogni a rájuk hullott csapadék. Mi a feleségemmel közösen, családi vállalkozásban 1990-től működtetjük a vár egészét: a turistaszállót, a vendéglőt és a várat, mint idegenforgalmi látványosságot. Védői és állagmegóvói voltunk, rajtunk kívül soha senki egy fandli maltert nem adott azért, hogy az épület állaga ne romoljon – tárja szét a karjait Bozzay Attila.
Várgesztes gótikus várában 1932-ben nyílt meg az ország első turistaháza. Az épületben 1964. óta működik turistaszálló, eleinte biztató forgalommal. A csaknem ötven év azonban hosszú idő, amely alatt sokat változtak a turisztikai trendek. Az elvárások valamikor elmentek a vár mellett, a bakancsos turisták után pedig sorra elmaradtak az iskolai osztályok, csoportok is.
– Bár ma már az utolsó utáni pillanatokban vagyunk, 1990-ben még egészen jól ment a szekér. Az egészen 1996-ig állami tulajdonban lévő épület akkori gazdájával, a Komárom-Esztergom Megyei Idegenforgalmi Hivatallal kötöttünk bérleti szerződést, amelybe bele volt foglalva, hogy minden a mi feladatunk. De a bevétel fedezte a bérleti díj és a család megélhetése mellett a vár, az étterem és a turistaszálló folyamatos szépítését is. Erre büszke is voltam. Igaz, az épület szerkezete, a falak állapota akkor még nem jelentett sürgető problémát. Egy szó, mint száz, a nevezetességre rajtunk kívül senki sem költött egyetlen fillért sem, pedig a több mint húsz év alatt befizetett bérleti díj mai árakon számolva elérte a 35-40 millió forintot – sorolja a tényeket a várkapitány.
A vár 1996 óta van megyei tulajdonban. Bozzay Attila már korábban hallott olyan híreket, miszerint az állam szabadulna az épülettől, és még abban az évben, a vagyonátadó bizottság döntése nyomán – bár lehetséges gazdaként felmerült a település, Várgesztes neve is – a vár a megyei önkormányzat tulajdonába került. Bozzay Attiláék újabb, tízéves szerződést kötöttek, immáron a megyével. Ebben is szerepelt, hogy az állagmegóvás a családi vállalkozás feladata.
– A bérleti díjat akkor már közvetlenül a megyének fizettük, amiből állagmegóvásra, értéknövelő beruházásra eztán sem került egy fillér sem. Ezzel szemben cégünk 2000-ben felújította a kilátóként is üzemelő lapostetőt, de lehetőségeinkhez mérten folyamatosan költöttünk a berendezések korszerűsítésére, a vizesblokkok bővítésére, az elektromos rendszer felújítására, az étterem falának renoválására is. Mi erősíttettük meg a vasvázas beton lépcső szerkezetét, végeztettünk fűtéskorszerűsítést, bővítettük a turistaszállót, amelynek forgalma azonban a 2000-es évek közepére drasztikusan csökkent úgy, hogy közben a bérleti díj nőtt – emlékszik vissza Bozzay Attila.
A megyei önkormányzat 2003-2006 között felújítási tervet készíttetett. A szándék megvolt, a várat a megyei közgyűlés pályázat útján kívánta felújítani, 170 millió forint önerő biztosításával. Ám a projekt sikertelen volt, így – bár 2003-ban és 2006-ban is felmerült a vár átadása a települési önkormányzatnak – a gótikus műemlék végül az eladandó ingatlanok listájára került. A tízéves bérleti szerződés 2007-ben járt le, az új szerződés már határozatlan időre szólt, egy hónapos felmondási idővel, nem sokkal a válság beütése előtt.
– Az ilyen rövid felmondási idő abszurd az idegenforgalomban, ahol a vendégek jó esetben hónapokkal előre foglalják le a helyeket. De felfogtam, hogy sikeres pályázat esetén fontos, hogy kitehető legyek. És 2008. őszén volt is egy elnyert, térség fejlesztésre irányuló pályázat, amely a vár rekonstrukciójára is lehetőséget biztosított volna, ám tudomásom szerint hiányzott az önrész. Nekem 2009-ben volt egy komoly balesetem, ami sajnos még 2010-ben is akadályozott abban, hogy reális döntést hozva kiszálljak az egészből, pedig tudtam, hogy az épületről már az Eszterházyak is lemondtak 300 éve. A feladatok egyre sokasodtak, én pedig hiába meszeltem ki, ha – tető híján
– két hónapra rá lepergett az egész a repedező, domborodó falakról. Írásban többször jeleztem a megyei önkormányzatnak a helyzet súlyosságát, 2011-ben kaptam is választ, amelyben az állt, megértik a dolgot, de az önkormányzat is nehéz helyzetben van, még a bérleti díjat sem csökkenthetik – mondta a kapitány.
2012. január 1. annyi változást hozott, hogy az adódó lehetőséget kihasználva a megyei önkormányzat állami tulajdonba adta a várat, a vagyonkezelő a megyei Ingatlankezelő Központ lett. Bozzay Attila ekkor tudta meg, hogy a 290 hazai várból a Gesztesi volt az egyetlen, amely előtte nem állami kézben volt. Mint mondja, ő 2012. január első napjától nem is bérlőnek, hanem „felelős őrzőnek” tartja magát. Ekkor felmondta a bérleti szerződést, amit még a megyei önkormányzattal kötött. Ám 2012. májusában az Ingatlankezelő Központtól azt a választ kapta, hogy a jogfolytonosság okán rá, mint bérlőre tekintenek. Igaz, számlákat 15 hónapig nem kapott.
– Kérésükre több hetes munkával összegyűjtöttem a halaszthatatlannak tartott rekonstrukciós feladatokat és azok árajánlatait, amelyek összege 72 millió forintot tett ki. Majd ismét vártam és vártam. Mint a hely felelős őrzője, úgy gondoltam, a kapitány nem hagyhatja ott a várát. Csak ha már végleg nincs semmi remény... – sóhajt Bozzay.
A 2012-es év el is telt a várakozással, majd idén tavasszal bekövetkezett, amitől a várkapitány a kisebb omlások után mindig tartott: március 22-ről 23-ára virradóra kiszakadt 20-25 köbméternyi fal a vár keleti oldalán. A terület azóta életveszélyes, nem látogatható. Bozzay Attila a falomlást be is jelent***e a járási építésügyi és örökségvédelmi hivatalnak, de azóta sem tudja, hogy a bejelentés nyomán végzett statikusi bejárásnak mi lett az eredménye. Pedig, mint mondta, némi köze lenne hozzá.
Közben, áprilistól új vagyonkezelő került a képbe: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége. A bérleti szerződés pedig, amelyet Bozzay Attila magára nézve nem tart érvényesnek, a vagyonkezelő szerint él, a díjat pedig visszamenőleg is követeli: összesen mintegy 3,6 millió forintot.
– Én az egész életemet ennek a csodálatos várnak az érdekében éltem és dolgoztam végig, de most be kell látnom a legtöbbet azzal tehetem érte, ha nem leszek „úgyis” itt, ha a felelős őrzést abbahagyom. A vár állapotán már nem tudok segíteni, és a felelősséget sem vállalhatom, hiszen jön a fagy, tavasszal az olvadással újra omlani fog a fal – indokol Bozzay, aki úgy tudni éppen ma, azaz október 31-én adja át a kulcsokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság megyei kirendeltségének. Hogy mi lesz ezután, nem is sejti, de hisz benne, hogy a várra várnak még szebb napok.
– Nem tudom, mi a bukott várkapitányok sorsa. De majd megnézem a történelem könyvekben – mondja.
Annyi bizonyos, hogy a gótikus nevezetesség a jelenlegi állapotában nem működhet tovább, az újbóli megnyitásra alkalmatlan.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek adná a várat
Október 31-től, azaz éppen mától a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Komárom-Esztergom Megyei Kirendeltsége az új vagyonkezelő. Süttő Erika igazgatót kérdeztük arról, hogy miként került ez az intézménye a képbe és ez milyen feladatokat jelent.
- 2013. május 7-én érkezett meg a járási örökségvédelmi hivatal határozata, amelyben a hatóság a leomlott várfal elkerítésére és a fal állékonyságának vizsgálatára kötelezte hivatalunkat, továbbá előírta a teljes építmény felülvizsgálatát. A határozatban foglaltaknak eleget téve a balesetveszélyes falszakaszt elkerítettük és veszélyt jelző táblákat helyeztünk el, majd megrendeltük-, és a járási örökségvédelmi hivatal részére megküldtük a tartószerkezeti szakértő (statikus) által elkészített szakértői véleményeket.
A fenti intézkedésekkel párhuzamosan megkerestük az állami tulajdonú ingatlanok tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t (MNV Zrt.) és kértük, hogy vegye vissza hivatalunktól a vár vagyonkezelését, mivel a vár helyreállítása vagy legalább további állagromlásának megakadályozása nem tartozik szervezetünk profiljába, ahhoz sem forrásokkal, sem megfelelő szakemberekkel nem rendelkezünk.
- Volt-e az intézménynek ko
