Vésztő Városi Könyvtár

23/09/2026

Sebők Zsigmond – Párkánytól Esztergomig, a Duna két partján születő történetek

165 éve, 1861. szeptember 22-én Párkányban született Sebők Zsigmond, a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik felejthetetlen alakja, író, hírlapíró, a magyar gyermekirodalom klasszikusa.

Párkány szülötte volt, de életének és műveltségének fontos fejezetei Esztergomhoz is szorosan kötődnek.
Diákként a város Szent Benedek-rendi főgimnáziumának padjait koptatta, ahol 1879-ben érettségizett.
Így Sebők Zsigmond története valójában nem csupán párkányi történet: a Duna két partjának közös emlékezete, amelyben Párkány és Esztergom egykor ugyanannak a világnak a részei voltak.

És milyen különös szép szimbólum ez: az ifjú Sebők számára a két part között akkor még hajóhíd teremtett kapcsolatot.
A diák nap mint nap átjárhatott azon a különleges dunai építményen, amely későbbi írásaiban is vissza-visszatért.

Ahogy egy 1996-ban, az Esztergom és Vidékében megjelent írás fogalmaz:

„Diákkorában gyakran fordult meg a szülőfalu és az esztergomi iskolaváros között ívelő hajóhídon, amelyet érzékeny és emberközeli, »csöndes, halk és elmélázó szomorúsággal« (Schöpflin Aladár), ízes magyarságú, novellaszimfóniáiban sokszor megénekelt.”

Sebők Zsigmondnak köszönhetjük többek között Dörmögő Dömötör, Zebulon és Dorka, Róka Miska és Malac Misi felejthetetlen alakját.
Állatfigurái valójában nagyon is emberiek voltak: gyarlóságaikkal, szerethetőségükkel, kíváncsiságukkal, csínytevéseikkel és kalandjaikkal generációk gyermekkorát tették gazdagabbá.

De Esztergom számára Sebők Zsigmond ennél is többet jelent.
Ő volt az a párkányi fiú, aki az esztergomi iskolavárosban kapott útravalót, majd később íróként is gyakran visszanyúlt a Duna menti tájhoz, annak embereihez és emlékeihez.
Írásaiban időről időre felbukkan a Duna-parti világ, a hajóhíd, az átkelés, a párkányi és esztergomi környezet sajátos hangulata.

A régi hajóhíd különösen fontos emléke lehetett.
Tőle tudjuk például, hogy a különös vízi alkotmány „a püspök birtoka” volt, s az átkelni szándékozókat „cédulaház és révház” fogadta.
Középen Szent János házikója állt, a túlparton pedig Borz Mihály vámszedő és révkapitány felügyelte az átkelést.

Télen aztán egészen más arcát mutatta a Duna.
A jégzajlás, majd a folyó „páncélba öltözése” miatt a hajóhíd elemei a parton várták a tavaszt, miközben a túlparti diákság Esztergomban vagy Párkányban várta, hogy ismét összekösse egymással a két várost.

Mert Esztergom és Párkány között nem pusztán egy híd ível át.
Történetek, családi emlékek, iskolák, szerelmek, barátságok, munkába járások és generációk emlékezete is összeköt bennünket.

Sebők Zsigmond életében pedig különösen szépen találkozik ez a két part.

Az esztergomi főgimnázium egykori diákja később Pesten Mikszáth Kálmán pártfogó barátságát élvezte, Szegeden pedig Tömörkény István mellett dolgozott a Szegedi Naplónál.
Az újságírásból és a novellákból végül eljutott a gyermekirodalomig, ahol olyan világot teremtett, amelyben az állatok emberi tulajdonságokat kaptak, a gyerekek pedig észrevétlenül tanulhattak emberséget, toleranciát és egymás elfogadását.

„... Mackó úr és Dörmögő Dömötör alakjában Sebők Zsigmond a világirodalom páratlanul álló, kedves, víg, igazi magyar figuráit teremtette meg...”
– olvashatjuk az egyik irodalmi összefoglalásban.

És valóban: Maczkó úr, Dörmögő Dömötör, Zebulon, Dorka és társaik ma is velünk vannak, még akkor is, ha egyre kevesebben tudják, hogy e kedves figurák megalkotója egykor Párkányból indult, Esztergomban tanult, majd az egész magyar nyelvterület gyermekolvasóit meghódította.

Közel hat évtizednyi életének és mintegy hatvan kisebb-nagyobb gyermekkönyvének, novella- és tárcagyűjteményének emléke ezért számunkra különösen fontos.

Párkány szülötte, Esztergom egykori diákja, a Duna két partjának írója és mindenekelőtt a magyar gyermekirodalom egyik nagy mesélője.

Talán ezért is érdemes ma nem egyszerűen Sebők Zsigmondra emlékezni, hanem egy kicsit újra átkelni vele azon a régi hajóhídon – Párkányból Esztergomba, a valóságból az emlékezetbe, a gyermekkorból a történelembe.

Ahogy az egykori írás találóan fogalmaz:

„Több okból emlékezhetünk rá tehát szeretettel: a kitűnő íróra, a város egykori diákjára és külön figyelemmel e lap »színeseinek« szerzőjére egyaránt.
És persze egyformán feledhetetlenül.”

Sebők Zsigmond (Párkány, 1861. szeptember 22. – Budapest, 1916. június 6.)

Párkány és Esztergom – egy író, két part, egy közös történet.

Sebők Vilmos emléktáblája Párkány főutcáján található, amit nem csak a hídfutások alkalmával érdemes megkeresni.
Annyit segítek, hogy a posta épületével azonos oldalon található...🙂

Sebők Zsigmond
Dörmögő Dömötör szerencséje:
http://mek.oszk.hu/08200/08235/08235.htm

SEBŐK ZSIGMOND
DÖRMÖGŐ DÖMÖTÖR ÉS AZ ANGOL LABDARÚGÓK
http://mek.oszk.hu/01000/01062/01062.htm

23/09/2026

1904. július 12-született a chilei Parralban Pablo Neruda (eredetileg: Neftalí Ricardo Reyes Basoalto, elhunyt: Santiago, 1973. szeptember 23.) Nobel-díjas chilei költő.

Apja vasutas volt. Néhány hónapos volt, amikor édesanyja gümőkórban meghalt.

Versei nagyon korán megjelentek a temucói lapokban. Már 1919-ben díjat nyert velük. 1921-ben Santiagóba költözött, ahol az egyetemen francia nyelvet és irodalmat tanult, de csak három évfolyamot végzett el. Ekkoriban vette fel a Pablo Neruda nevet, a cseh író, Jan Neruda tiszteletére.

Elkezdett tanítani, diplomáciai küldetéseket vállalt. 1927-ben Rangoonban, 1934-ben Barcelonában, 1935-ben Madridban volt konzul. A spanyol polgárháború kitörése után, 1936-ban hazatért. 1939-ben párizsi, 1940-1943 között mexikói konzul volt.

1945-ben a kommunista párt jelöltjeként beválasztották a szenátusba. 1948-ban – a jobboldali fordulat után – külföldre menekült. Számos országban megfordult, köztük a Szovjetunióban és Magyarországon is.

1952-ben visszatért Chilébe. A szocialista béke megteremtése érdekében kifejtett tevékenységéért 1953-ban a Szovjetunió Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntette ki. 1971-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Lelkesen támogatta a chilei Népi Egység kormányát. Allende elnök baráti körébe tartozott. A jobboldali katonai puccs napjaiban halt meg, valószínűleg megmérgezték.
(Wikipédia)

23/09/2026

Gondola - A HÉT IDÉZETEI
Szerkesztő: Vojtek Márta

BENEDEK MARCELL

Benedek Elek 35 éves korában írta irodalmi végrendeletét legidősebb fiához, az akkor még 8 éves Benedek Marcellhez, melyben nem földi vagyonáról rendelkezik, hanem erkölcsi elveit fejti ki gyermekeinek. Benedek Elek testamentumát eleve a megjelenés szándékával írta, ezért a benne megfogalmazott útmutatása, társadalomkritikája, és emberszeretete példaadóvá válik az olvasó számára is.

"Lehet belőled nagy ember - és hadd legyen! -, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz – megmarad utolsó dobbanásig annak, ami volt első dobbanásakor. És te, fiam, kicsinyelheted majd tán elmémnek szűk körben való forgását, de egyet ki kell érezned e sorokból: tele volt a szívem szeretettel. Jutott ebből mindenkinek, és nem fogyott soha, de sőt inkább növekedett. Nem osztályoztam a szeretetet: mindenkinek annyi jutott, amennyit megérdemelt. Némelyiknek több is, de kevesebb soha, senkinek.
És nem félek, hogy kifogyok a szeretetből, fiam! Ha egyéb nem, ez eltart a sírig. Ha egyebet nem, kaphatsz ezt tőlem halálom után is, s ha majdan talán üresnek érzed szívedet, gyere ki síromhoz, meglásd, megtelik szeretettel! Ha majdan talán bántani fog az emberek gőgje, gyere ki a temetőbe, s megvigasztalódol. Porrá lesz itt gazdag és szegény, gőgös és alázatos. Az egyiknek gránit jelöli emlékét, a másiknak egyszerű fejfa, de porrá lesz mind a kettő. Itt ember és ember közt nincs különbség. Gránit és fa: ennyi az egész.
Jer ki a síromhoz, fiam!

1894. április 15.

Közölve: Benedek Elek: Testamentum és hat levél. (Szerzői kiadás, Bpest, 1894. 95. old.)

*
„A magyar sors mindig összefoly Adynál a maga sorsával: természetes, hogy a magyar tragédiát a szárnyak lenyesésében látja, – abban, hogy itt csak fél-embereknek van helye.”
(Ady-breviárium)

*
Hétköznapi beszédünkben kevés a lelki történés kifejezésére alkalmas szó. Hiszen éppen azt a kifejező szót keressük a költőben, ami belőlünk hiányzik. Ezért olvasunk verset.
(Az olvasás művészete)

*
Lírikusok olvasása közben két lelki arcképet kell megtalálnunk: a költőét, s a magunkét. Ki kell bocsátanunk a tapogatószerveinket: annyira-amennyire megismerkednünk minél több igazi költővel, hogy egy bizonyos pillanatban benyúlhassunk a könyvszekrényünkbe: ma ez a költő kell nekem!
(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)

*
Kétségtelen, hogy nem lehet akármilyen lelkiállapotban akármit olvasni.
(Benedek Marcell: Az olvasás művészete)

*
Benedek Marcell (Budapest, 1885. szeptember 22. – Budapest, 1969. május 30.) magyar egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és műfordító, színházigazgató, a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere. Benedek Elek író és Fischer Mária fia, Benedek András és Benedek István apja.

23/09/2026

📌 Ma 87 éve hunyt el Sigmund Freud.

A pszichoanalízis atyja nemcsak a lélektan tudományát forgatta fel fenekestül, hanem a mindennapi gondolkodásunkra is óriási hatást gyakorolt. Az általa feltárt tudattalan világ, az álmok elemzése és az emberi lélek mélységei a mai napig izgalmas kérdéseket vetnek fel.

Önnek melyik a kedvenc gondolata tőle?

„Amilyen mélyek a problémák, olyan magasságokba emelkedhet az ember, ha megoldja őket.”

22/09/2026

22/09/2026

✨ 163 éve született a magyar írófejedelem, Herczeg Ferenc! ✨

1863. szeptember 22-én látta meg a napvilágot a Horthy-korszak legolvasottabb szerzője, az Új Idők főszerkesztője és a Magyar Tudományos Akadémia egykori másodelnöke. Bár német anyanyelvű családból származott, a magyar nyelv és kultúra egyik legelkötelezettebb, legkifinomultabb stílusú mesterévé vált. Legismertebb művei – mint a Bizánc, a Pogányok vagy az irodalmi Nobel-díjra is felterjesztett Az élet kapuja – a mai napig izgalmas korrajzok.

Ma az egyik legszebb gondolatával emlékezünk rá, amely az élet apró örömeiről és a nehézségek feletti felülemelkedésről szól:

„A nevető ember kiszabadul a földi élet rabságából, föléje emelkedik a gondnak, betegségnek, föléje még a halálnak is.”

Te olvastad valamelyik művét? Melyik a kedvenced tőle? 👇📖