18/12/2025
A karácsonyvirág legendája
(mexikói legenda)
Mindenki a templomba igyekezett. A kicsiny mexikói városka valamennyi lakója misére sietett. Karjuk ajándékokkal volt megrakva – gyümölcsökkel, zöldségekkel és édességekkel –, hiszen karácsonyeste volt, és mindnyájan kedveskedni akartak valamivel a Kisjézusnak. Manuel csak nézte, amint elhaladtak mellette. Figyelte, ahogy nevetnek. Hallgatta, ahogy énekelnek. Nézte, ahogy együtt örvendeznek és vigadoznak. Velük örülni azonban nem tudott, hanem keserű könnyeket törölt le az arcáról. Manuel ugyanis utcagyerek volt – egy szegény, nincstelen árva, aki semmit sem adhatott a Kisjézusnak.
Próbált koldulni, de az emberek kinevették.
- Még hogy a Kisjézusnak kéred! – gúnyolódtak rajta. – Ismerjük a fajtádat! Tudjuk, hogy magadnak tartanád meg!
Az is megfordult a fejében, hogy lop valamit. Na de lopni? Éppen a
Kisjézusnak? Az bizonyára rosszabb lenne, mint ha semmit sem visz. Így inkább távolt maradt a többiektől. Amikor aztán mind becsoszogtak a templomba, és becsukódott mögöttük a templomajtó, Manuel odalopakodott egy nyitott ablakhoz, és bekukkantott. Olyan szép volt minden – a gyertyák, a díszek és az
ajándékok! Több száz volt belőlük a Kisjézus és édesanyja szobra körül! De minél tovább nézelődött, annál jobban elszomorodott. Végre aztán térdre borult és imádkozni kezdett:
- Drága Kisjézus! Én más vagyok, mint azok ott a templomban. Nekem nem telik ajándékokra. Úgyhogy kérlek, fogadd el az imámat és a könnyeimet! Sajnos semmi mást nem adhatok neked karácsonyra.
Manuel keservesen sokáig sírt és imádkozott, de amikor letörölte a könnyeit és kinyitotta a szemét, mit látott? Egy virág nőtt ki a lába előtt a földből, melyet könnyei záporával öntözött! Úgy ragyogott, akár a csillag Betlehem egén, a levelei pedig vöröslöttek, mint a vér.
- Csoda történt! – kiáltotta Manuel, s azzal tövestől kirántotta a virágot a földből, és beszaladt vele a templomba.
- Nézzétek! – kiabálta, ahogy végigfutott a sorok között. – Ide nézzetek! Most már én is tudok mit adni a Kisjézusnak!
Egyesek sutyorogni és morgolódni kezdtek. Rossz szemmel nézték, hogy valaki megzavarja az istentiszteletet. Ám amikor megpillantották a virágot, zúgolódás helyett álmélkodni kezdtek.
- Ez valóban csoda – állapította meg a pap. – Soha nem láttam még ilyen virágot.
Manuel virága, ami égig szálló imából és könnyekből nőtt, azóta az egész világon az ünnep dísze. Mexikóban „karácsonyvirágnak” hívják.
Hozzánk is került belőle, nálunk „mikulásvirág” a neve.
