29/05/2026
Hálásak vagyunk Lackfi János, Kossuth-díjas költőnek intézményünk 20 éves jubileumi ünnepségére írt köszöntéséért!
Lackfi János
KÖSZÖNTŐ A 20. ÉVES BGK ÜNNEPÉN
A szeretet milyen madár?
Vándorol vagy fészekre jár?
Megérezni, ahol lakik,
Gubbaszt reggeltől estelig.
Mert szétárad a szeretet,
Csontjainkban gyújt tüzeket.
A zsámbéki domboldalon
Van egy fészek, azt dalolom.
Szent Gertrúd Otthon a neve,
Élettel van telis-tele.
Túl is csordul talán-talán
Az intézménynek kőfalán.
Négyszáz ember egész falu,
Ez nem mese, ez nem kamu,
Ellátást kapnak ennyien,
A szeretet, az pont ilyen.
Hatvan segítő szorgosan
Intézi, ami munka van.
Van itt idősek otthona,
Be lehet költözni oda,
Ki leélt egy szép életet,
Megtetézi az éveket.
És sok rokon jár kedvesen
Az itt lakókhoz szüntelen.
Fenntartók a premontrei
Kanonokrend nővérei,
Az önkormányzat is beszáll,
Elesettekre fókuszál,
Házakhoz járnak napra nap,
Ki rászorul, az enni kap,
Segítség kell, támogatás?
Nos, minden helyzet, ugye, más,
A körülmények vészesek,
A felnőttek meg gyerekek,
Családok és magányosak
Van, akire számítsanak.
Ellátás vagy elhelyezés?
Van itt egy csapat, tettre kész.
A diákoknak napközi?
Van, ki ezerrel rendezi.
Szociális étkeztetés?
Van vele meló, nem kevés.
Családoknak támogatás?
Helyettük meg nem oldja más.
Isten a kezdet kezdetén
Úgy intézte, a földtekén
Rövid lábú, rövid karú,
És korlátozott alkatú
Emberfélék lakozzanak,
Süssön rájuk a nyári nap.
Hulljon rájuk a téli hó,
Egyikük sem mindenható.
Jó lesz ez így, jó lesz nagyon,
Mondá az Úr ama napon,
Mert kinek a karja rövid,
Mással összekapaszkodik.
Kinek lépte nem szapora,
Messzire nem jut egymaga.
Kinek van szeme, más helyett
Meglátja a szükségletet,
Kinek van karja, más helyett
Megmozgathat egy-két követ,
Kinek van lába, odafut,
Hogy nyissa másnak a kaput.
Senki sem él meg egymaga,
Kell más szíve, kell más szava,
A segítség így körbeér,
Minden egyes házba betér.
Húsz év! Minden áldott napon
Kopogtatnak a kapukon,
Ételt hoznak, gyógyszereket,
Segítséget, értő fület,
A gyenge kap kölcsön erőt,
Van, aki felkarolja őt,
Mert néha mind gyengék vagyunk,
Jó, ha van egy-két plusz karunk.
Lábunk, szájunk, szívünk, fülünk.
Épülünk s nem leépülünk.
Élő kövekből épület,
A Gertrúd otthon ez lehet.
Másért adni életet?
Nincs ennél nagyobb szeretet.
Fotó: Fejér Boróka