31/07/2026
„Azt gondoljátok: a költés szekér
Mely ballag széles országútakon?
Sas a költés; hol nem járt senki sem,
Ő arra indul fennen, szabadon."
Petőfi Sándor: Az utánzókhoz
2026. július 29-én került sor a Szóforgatók Keresztúr térségében pályázat díjátadó ünnepségére, a gyönyörűen felújított Gyárfás-kúriában. Ezt Sándor-Zsigmond Ibolya muzeológus informatív és érdekes, Gyárfás családi fényképalbum című előadása előzte meg, amely az idei Petőfi-hét első irodalmi rendezvénye volt.
Koncz Hunor-János polgármester úr osztotta meg velünk ünnepi gondolatait, illetve ő adta át a jutalomkönyveket és az okleveleket a díjazottaknak. Keresztúr térségéből 128 versenyző összesen 84 pályázattal nevezett Petőfi Sándor életművéhez kapcsolódóan, vers, elbeszélés, levél, napló, plakát és KépPoézis műfajában. Az esemény méltó lezárásaként Bálint Hortenzia és Antal Nóra olvasták fel kiváló, szívhez szóló írásaikat.
Ez a rendezvény nem jöhetett volna létre az önzetlen összefogás nélkül. Hálás szívvel köszönjük Székelykeresztúr Polgármesteri Hivatalának és az Egy Esély a Közösségért Egyesületnek a segítségét. A pályázat főtámogatója a Communitas Alapítvány volt, amelyért nagyon hálásak vagyunk. Ugyancsak köszönjük minden további támogatónknak a nagylelkűségét: Erdélyi Ifjúsági Egyesület, Erdélyi Magyar Szövetség székelykeresztúri szervezete, Molnár István Múzeum, Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Székelykeresztúri Kistérség Szövetség.
Hálásan köszönjük Lukács Éva, Szombatfalvi Klára és László Csongor alkotta szakmai zsűri munkáját, akiknek nehéz dolguk volt a díjazottak kiválasztásában, mivel számos nagyszerű pályamunka érkezett be.
Nagyon köszönjük az összes pályázónak a befektetett munkát és szívből gratulálunk az elért eredményhez!
Vannak helyek, ahol a történelem nem csupán egy lapozható könyv, hanem a falakból áradó élő valóság. A Gyárfás-kúria ódon épületében és kertjében egy nemzet sorsa és egy zseni élete sűrűsödött egyetlen, utolsó estébe. Egy huszonhat éves fiatalembert látunk magunk előtt, aki baráti szavak, egy jó vacsora és a jövő reménye mellett töltötte itt utolsó békés óráit. Ez a búcsú nem a megadásról szólt, hanem a halhatatlanság kapujának átlépéséről. Mi pedig visszük tovább magunkkal ezt a reménylángot.
„De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.”
Petőfi Sándor: Jövendölés
