Szalacs régen

Szalacs régen Kedves Látogató! Szalacs, hajdan híres város történeteit, fényképeit, anyakönyvi bejegyzéseit láthatod a bejegyzések alatt.

Amennyiben fényképet szeretnél felajánlani, messengeren vagy a [email protected] e-mail címen jelezheted.

"Mire Sarkadra értem beesteledett, jó szürkület volt. Kérleltek az emberek, hogy háljak ott, ne menjek ilyen későn Sarka...
03/09/2026

"Mire Sarkadra értem beesteledett, jó szürkület volt. Kérleltek az emberek, hogy háljak ott, ne menjek ilyen későn Sarkadkeresztúrra, mert este kijárási tilalom van. Csak nekivágtam az útnak, még nyolc kilométerre volt a falu. Szinte nem is éreztem semmi fáradságot abban a tudatban, hogy nemsokára odahaza leszek. Sötét este lett, mire hazaértem, és senki nem állított meg.

Amikor hazaértem, a feleségem nem volt odahaza, abban az utcában vagy ötszáz méterrel arrább a nagynénjénél volt a kis fiammal. A szomszéd háza előtt egy csapat ember álldogált, és amikor megláttak, mindjárt körülfogtak, kérdezősködtek. Valaki elment a feleségemért, és hazahívta. Jöttek is azonnal a kisfiammal. Én voltam az első a faluban, aki hazament.

A hét végéig nem mentem sehova, akkor jelentkeztem a katonai parancsnokságon. Megkérdeztem, szabad-e a gyülekezetben összejövetelt tartani, és mikor. A tolmács megkérdezte az orosz tiszttől, aki azt mondta, hogy szabad, amikor akarunk. Még aznap sorba jártam a testvéreket, hogy másnap, azaz vasárnap összejövetelt tartunk a gyülekezetben. Először sokan nem mertek eljönni, de később, amikor látták, hogy nem történik semmi baj, akkor jöttek nemcsak a hívők, hanem a kívülállók is.

Általában szerdán, pénteken és vasárnap egész nap tartottunk bibliaórákat. Annyian voltak, hogy nem fértek be az imaházba. Ennek több oka is volt. Az egyik a gyász, illetve a vigasztalás után való vágyakozás, hiszen alig volt olyan, akinek a hozzátartozója ne lett volna a fronton, vagy ne halt volna meg. A másik oka az volt, hogy semmi más kulturális lehetőség vagy szórakozási lehetőség nem volt, csak a gyülekezet. Akkoriban nagyon divatos volt az a kijelentés: „Nem megyek rossz helyre!” Ez azt is rejtette, hogy ha jobb helyre mehetnék, nem mennék ide.

A buzgóság nagy volt a hívők között is, pedig a bibliaórák igen szerény körülmények közt folytak. Eredetileg Maxim-gázlámpa volt a gyülekezetben, mert villany még nem volt a faluban. De a háború alatt nem lehetett petróleumot kapni, ezért a testvérek csináltak két olyan félliteres forma olajmécsest, vastag kanóccal, és annál hirdettük az Igét egész télen át. Az egyik mécses az igehirdető előtt volt, a másik az ének diktáló előtt, így a teremben 2–300 ember sötétben volt."

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

"...Készülni kellett, elindultunk gyalog, és délutánra értünk Gyula–Kétegyháza térségébe, ahol letáboroztunk. Elkezdett ...
02/09/2026

"...Készülni kellett, elindultunk gyalog, és délutánra értünk Gyula–Kétegyháza térségébe, ahol letáboroztunk. Elkezdett esni az eső. Ez 1944. október első napjaiban volt. Október 5-én este bementem az ezredparancsnokságra eligazításért, ami kb. kétszáz méterre volt a szállásunktól egy tanyán. Sokáig beszélgettem a közvetlen parancsnokommal, egy főtörzsőrmesterrel, aki hozzám hasonló korú volt. Kérte, hogy beszéljek neki a családomról, és ő is elmondta, hogy két gyermeke van odahaza, meg a felesége. Végül megadta a jelszót, az eligazítást, és azt mondta, hogy nagyon nehéz napok előtt állunk, senki le ne vetkezzen. Mindenki mellett legyen ott a felszerelése, hogy bármelyik pillanatban indulhassunk, ha szükség lesz rá. Úgy is volt. Reggel, úgy négy-öt óra között a tüzérség, az aknavetők elkezdtek lőni, mikor virradt, megindult a támadás is. Már alig pár száz méter választott el bennünket az orosz rajvonaltól, amikor parancsot kaptunk a visszavonulásra. Mire a köd felszállt, az orosz repülőgépek egész nap szünet nélkül bombáztak és géppuskáztak. A felszerelésem az egyik GH-kocsin volt*, amit bombatalálat ért. Délután 3-4 órára teljesen bekerítettek minket az orosz harckocsik. Nekem sikerült a szűk gyűrűből kimenekülnöm, de a nagyobból már nem, ezért egy tanya mellett meghúztam magam éjszakára. Reggel bementem a tanyába, ahol nem voltak oroszok. Mondtam a házbelieknek, hogy kerítsenek egy rossz civil ruhát, addig kimegyek a kertbe egy kúp kukoricaszár alá, és ha lesz ruha, hozzák oda. 10 óra körül hoztak egy rossz vászonnadrágot, egy csíkos inget és egy micisapkát. Elindultam hazafele, de nem messze az egyik kis településen, Gyulaeperjesen, azt mondták az emberek, hogy ne menjek sehova, mert az oroszok most fésülik át a határt, így ott maradtam reggelig. Másnap vasárnap volt, mint egy héttel előbb a kondorosi tanyán. Korán reggel elindultam haza. Kb. 50–60 km-re voltam a falumtól, Sarkadkeresztúrtól. Akkor már leginkább román csapatok jöttek. Nagy szerencsém volt, hogy tudtam velük beszélni, ezért mindenütt továbbengedtek. Gyula és Sarkad között, a Fekete-körös hídjánál már oroszok álltak. Az orosz parancsnok sehogyan sem akart átengedni a hídon, hajtani akartak robotra. Nem tágítottam, románul beszéltem, meg mutogattam. Végül hátba vágott, összeszidott, és átengedett a hídon.

* GH az akkori magyar hadsereg élelmiszerellátó egysége"

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

"Néhány nap múlva hajnalban megszólalt a Sztálin-orgona, és teljes erővel megindult az orosz támadás. Amit egy hétig men...
01/09/2026

"Néhány nap múlva hajnalban megszólalt a Sztálin-orgona, és teljes erővel megindult az orosz támadás. Amit egy hétig mentünk előre, azt másfél nap alatt visszafutottuk. A főcsapatunk Kétegyháza–Elek–Gyula, a másik hadosztály Battonya–Makó körzetében táborozott le. Az ezredtörzs elment Kondorosra, az egyik tanyára, illetve uradalomba, és ott voltunk elszállásolva néhány napig. Itt két emlékezetes esemény történt. Az egyik az, hogy volt velem egy debreceni szabómester, nálam vagy nyolc évvel idősebb. Nagyon gyűlölt engem még mielőtt kimentünk volna a frontra. Azt mondta némelyeknek, ha kimegyünk a frontra, agyonlő engem, de nem vettem komolyan. Egyik éjszaka vele osztottak be – egész éjjelre – egy kereszteződésbe, hogy az arra jövő csapatokat vagy katonákat útbaigazítsuk. Egy ideig nem mondtunk egymásnak semmit a korábbi kijelentéséről, de végül csak megkérdeztem, hogy miért haragszik rám. Úgy látszik, hogy épp erre várt, és készségesen válaszolt: Tudod, azért gyűlöltelek, mert láttam, hogy imádkozol és Bibliát olvasol. Azt gondoltam, ha tudnád, hogy nekem milyen gyalázatos, romlott életem volt, biztosan megutálnál. Elmondta részletesen, mennyi erkölcstelenséget, gonoszságot követett el. Úgy gondolta, ezt már Isten sem bocsáthatja meg. Én pedig azt mondtam neki, hogy a paráznaságban való elzüllés kivételével én is benne voltam minden romlottságban, és Isten abból szabadított ki. Jézus Krisztus éppen az ilyen bűnbánó és megtérő bűnösökért halt meg elsősorban, bár az egész világ bűneiért is meghalt. Egész éjjel, amikor nem voltunk elfoglalva, mindig erről beszélgettünk. Hiszem, hogy a bajtársam megtért. Ezután a legjobb barátok lettünk. Mikor újra kikerültünk a tűzvonalba, állandóan mellettem volt. Azt mondta, tudja, hogy amíg mellettem van, nem lesz semmi baja. Valóban így is volt, mígnem októberben egy nagy menekülés közben leszakadt mellőlem. Ettől fogva nem láttam, és nem is hallottam hírt felőle."

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

"Egyik reggel megindult a front Románia felé. A román csapatok utunkat állták, de sikeresen áttörtünk, és szinte egy nap...
31/08/2026

"Egyik reggel megindult a front Románia felé. A román csapatok utunkat állták, de sikeresen áttörtünk, és szinte egy nap alatt beértünk Aradra, ahol már komoly ellenállásba ütköztünk. Volt addigra nekünk is vagy ötven-hatvan halottunk. Szinte nem volt olyan nap, hogy valaki ne hiányzott, vagy meg ne halt volna közülünk. Mikor Aradon túljutottunk, egészen Világosig ment az első rajvonal. Mi Héthalom* községben állomásoztunk. Volt olyan éjszaka, hogy az ezredtörzs egész éjjel az árokban feküdt. Szigorúan kiadták, ha valami mozgást észreveszünk, minden felszólítás nélkül csak lőjünk, de nem történt semmi különös azon az éjszakán. A következő napokban súlyos veszteséget szenvedett a csapatunk. A partizánok majdnem minden konyhánkat és betegszállító kocsinkat kilőtték, egész sor tüzérségünket lebombázták Mándrulok** alatt.

*Héthalom elírás lehet Öthalom helyett. Öthalom község neve 1910 előtt Glogovác volt, 1910-ben Öthalomra keresztelték át, mert a falu mellett 5 kurgán található. (A kurgán vagy halomsír, olyan, az elmúlt néhány ezer év során készült sír, vagy sírcsoport, amely fölé földből és kövekből halmot emeltek.) Öthalom neve 1947 óta Vladimirescu.

** Mándrulok (Mândruloc) közigazgatásilag Öthalom községhez tartozó falu, Aradtól néhány km-re keletre.

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

"A másik emlékezetes dolog az volt, hogy egy állomás előtt megálltunk, ahol talán pár ezer asszony és gyermek volt. Soha...
30/08/2026

"A másik emlékezetes dolog az volt, hogy egy állomás előtt megálltunk, ahol talán pár ezer asszony és gyermek volt. Soha olyan megható, fájó érzés nem hatott át, még a fronton sem, mint akkor. Ha rajtam állt volna, azonnal elindul a vonat, de legalább egy óra hosszáig álltunk ott, és hallgattuk azt a kétségbeesett sírást, sikoltást az asszonyok és a gyermekek ajkáról.

Volt még egy nehéz óránk, de az már csak számunkra volt nehéz. A biharpüspöki állomásra ment volna be a szerelvényünk, amikor repülőgép-támadás és bombázás jött. Annyi ideje még volt a vezetőnek, hogy a szerelvényt hátratolatta az állomástól távolabbra, a mozdonyt meg bevitte az állomásra. Ez csali volt, a gépet otthagyta hadd füstöljön, és a repülők le is bombázták az állomással együtt. Mi így megmaradtunk.

A legközelebbi jelentős esemény a kivagonírozás volt. Már azt nem tudom, pontosan hol, de utána egy egész éjszaka szinte megállás nélkül mentünk gyalog, és reggel Kunágotára, a mostani lakóhelyemre értünk. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer kunágotai lakos leszek. Ahogy megálltunk, leültünk az árokpartra, és azonnal el is aludtunk. Azon a délelőttön pihenőnk volt, estefelé elindultunk Dombegyházára. Egy tanyára költözött be az ezredtörzs, és pár napig tudtunk dolgozni is."

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

"Pár nap múlva indultunk is ki a frontra. Reggel bevagoníroztunk, és délután indult a vonat, nem tudtuk hova. Az úton ké...
29/08/2026

"Pár nap múlva indultunk is ki a frontra. Reggel bevagoníroztunk, és délután indult a vonat, nem tudtuk hova. Az úton két emlékezetes dolog történt. Az egyik, hogy mikor ment a szerelvény a katonák nagyobb része elkezdett háborús nótákat dalolni. Ekkor átmentem a vagon másik oldalára ahol csend volt, és valami kimondhatatlan békesség töltötte be a szívemet. Halkan énekeltem a következő éneket:

Karének (337):

Atyám a mennyekben folyvást vigyáz rám,
Vezérli hajócskám nappal s éjszakán.
Megvéd a habok közt akármily nagyok,
Nem árt nekem semmi, mert Övé vagyok.

Kar:
Az Övé vagyok, gyermeke vagyok,
Gondot visel rólam, mert én gyermeke vagyok.

S habár itt nyomorban kell is küzdenem,
Velem van Megváltóm, Ő fogja kezem,
Ne félj, így szól hozzám, tudom én bajod.
Nem árt nyomor, ínség, mert Övé vagyok.

Kar:

S ha néha ködfelhők öveznek körül,
Szemem Őt nem látja, de szívem örül,
Közellétét érzem, s hogy el nem hagyott,
Velem van Ő mindig, mert Övé vagyok.

Kar:

Én gyermeke lettem, Atyám Ő nekem.
Megóvja gonosztól földi életem,
S habár a halálnak völgyén haladok,
Tudom, mennybe visz fel, mert Övé vagyok.

Kar:"

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

Megjegyzés: Az illusztrált képen lévő MÁV, azaz a Magyar Királyi Államvasutak elnevezést 1869-től használták, és az OSZK nyilvántartása szerint a „Magyar Kir. Államvasutak hivatalos lapja” egészen 1944 decemberéig jelent meg.

"Az 1944. év nagyon zavaros volt. Ez évnek tavaszán behívtak katonának frontszolgálatra. Debrecenbe kellett bevonulni, a...
28/08/2026

"Az 1944. év nagyon zavaros volt. Ez évnek tavaszán behívtak katonának frontszolgálatra. Debrecenbe kellett bevonulni, ahol átképzést kaptam, mert a románoknál gyalogos voltam, itt pedig páncéltörőnek képeztek ki. Bevonulásom után nem sokkal meghalt a második kisfiam. A temetésre kaptam három nap szabadságot. Utána nagy erővel készültünk a frontra, de csak Romániába jutottunk el, mert az oroszok már ott voltak. Mielőtt kimentünk a frontra, a feleségem meglátogatott, de már alig tudott hazamenni, olyan zsúfoltak voltak a vonatok. A téglási állomásra kikísértem a vonathoz, és a vonat ablakán húzták be, úgy hogy én emeltem, bentről meg húzták. Így váltunk el egymástól.

A másik érdekes esemény az volt, hogy a frontra indulásunk előtt éleslövészetre mentünk Hajdúhadházra. Amikor mentünk ki a gyakorlótérre, a századparancsnokom leszállt a lováról, odajött mellém, és jó félórát beszélgettünk. Tudta, hogy hívő ember vagyok, és a maga módján szeretett is. Akárhányszor kéredzkedtem szabad időmben a gyülekezetbe, mindig elengedett. Odajött mellém, és körülbelül a következőket kérdezte: „Mondja Egri, maga mint hívő ember, mit szól a háborúhoz?” Mondtam neki, hogy ha rajtam múlna, soha nem volna háború. Azt válaszolta: „Én sem örülök a háborúnak, de háború van! És mit fog csinálni a fronton?” Azt feleltem: „Amit parancsolnak, megteszem, de önként nem vállalkozok semmire sem. Amit mondanak, azt a legjobb tudásom szerint végrehajtom, mert azért nem én vagyok a felelős, hanem azok, akik parancsolnak.” Úgy láttam, megértett mindent, de nem tudtam, hogy mi lesz ennek a beszédnek a következménye. Amint hazaértünk a gyakorlatról, egy zászlós felolvasta a napi parancsot. Egyszer csak kijelentette, hogy akik hallják a nevüket, azok menjenek be a körletbe, és hozzák ki minden felszerelésüket. Abc-rendben az elején olvasta az én nevemet is. Bementem, és kihoztam a felszerelésem. Mikor mind ott voltak, akiknek a neve elhangzott, akkor egy őrmester vezényelt, és követtük őt, de nem tudtuk hova. Az ezredparancsnokságra mentünk, ahol le kellett adni a felszerelésünk egy részét. Egy másik törzsőrmester felolvasta az új beosztásunkat. A nevem után halottam, hogy az ezred cipésze. Ha lehetett volna, ugrottam volna egy nagyot örömömben! Kaptam egy hatlövetű forgópisztolyt, hogy „csak akkor lőjek vele, ha végszükség lesz.” Gondoltam, ha vége lesz a háborúnak, ugyanígy fogom visszaadni. Nem is kellett kilőnöm belőle egy golyót sem. Így helyezett el engem az Úr a lehető legjobb helyen, ha lehet egyáltalán a háborúban jó helyről beszélni."

Forrás: Folytatás következik...
Forrás: Apostol Imre, Kada Mihály: Egri Sándor (1915-1999), Arany Mécstartó, Nagyvárad, 2012
Képforrás: illusztráció, AI által generált kép

(II) Egri Sándor legénykori barátaival (valószínűleg Árpádon)Képkészítés ideje: 1937Képforrás: Egri Éva
27/08/2026

(II) Egri Sándor legénykori barátaival (valószínűleg Árpádon)

Képkészítés ideje: 1937
Képforrás: Egri Éva

(II) Egri Sándor 22 éves korában ÁrpádonKépkészítés időpontja: 1937Képforrás: Egri Éva
26/08/2026

(II) Egri Sándor 22 éves korában Árpádon

Képkészítés időpontja: 1937
Képforrás: Egri Éva

IGAZOLVÁNY Egri Sándor czipész segéd született 1915 évben NSzalonta községben Bihar vármegyében ref.vallású Villám u 12 ...
25/08/2026

IGAZOLVÁNY Egri Sándor czipész segéd született 1915 évben NSzalonta községben Bihar vármegyében ref.vallású Villám u 12 szám alatti lakós részére, kinek személyazonossága a katonai közigazgatási hatóság előtt igazolt, jelen igazolvány birtokában a felszabadult Kelet-Magyarország és Erdély területén szabadon mozoghat.

Nagyszalonta, 1940.nov hó 5 n.

Megjegyzés: Ez az igazolvány egy nagyon érdekes történelmi dokumentum, amely közvetlenül a II. bécsi döntés utáni időszakról tanúskodik. Ez nem egyszerű személyi igazolvány, hanem egy ideiglenes mozgási igazolvány, amelyet a magyar katonai közigazgatás állított ki, miután Észak-Erdély és Bihar északi része 1940 őszén visszakerült Magyarországhoz. Az igazolvány azért kellett, mert 1940 szeptemberében a román közigazgatás kivonult, de a polgári magyar közigazgatás még nem épült ki teljesen. Ezért néhány hétig-hónapig katonai közigazgatás működött, ellenőrizték a lakosság személyazonosságát, ideiglenes igazolványokat adtak ki, ezekkel lehetett utazni, ügyeket intézni.
A "felszabadult Kelet-Magyarország" tipikus korabeli hivatalos szóhasználat. 1940-ben Magyarország hivatalosan úgy fogalmazott, hogy
"felszabadult Kelet-Magyarország és Erdély". Ez politikai megfogalmazás volt a visszacsatolt területekre.
A politikai történések időrendben:
1940. augusztus 30. – Második bécsi döntés.
1940. szeptember eleje – a magyar honvédség bevonul Nagyszalontára.
1940. november 5. – még mindig zajlik a lakosság nyilvántartásba vétele és az ideiglenes okmányok kiadása. Tehát ez egy átmeneti időszakból származó igazolvány.

Az ilyen igazolványok viszonylag ritkán maradtak fenn, ezért családtörténeti szempontból különösen értékes források.

Egy apró érdekesség: a nyomdai jelzés alul („Gaál nyomda Nagyszalonta 63”) arra utal, hogy ezt a nyomtatványt helyben, Nagyszalontán nyomtatták, valószínűleg kifejezetten a katonai közigazgatás számára az 1940-es visszacsatolást követően.

Kép téma: Egri Sándor igazolványa, aki ekkor 25 éves
Képkészítés ideje: 1940.ősze
Képforrás: Egri Éva

Address

Rácz Erika, Helytörténeti Kutató, A Szalacs Régen Helytörténeti Oldal Alapítója és Szerkesztője
Salacea
417445

Website

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Szalacs régen posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Organization

Send a message to Szalacs régen:

Shortcuts

Share

Category