Nevének eredete:
Neve a régi magyar Poson személynévből (a vár első ispánjáról) ered.
„Pozsony a Duna partján fekszik, ahol a folyó nyugat felől betör a Kárpát-medencébe. Árpád hadi népe itt vívta meg a győztes pozsonyi csatát. András óta városi rangú település. Mátyás király 1465-ben itt létesített egyetemet. Pozsony fénykora egybe esik a magyar államiság vészkorszakával, a Szent Korona Habsburg
főre jutásával. Pozsonyból így lett koronázó város és Magyarország fővárosa 1848 áprilisáig. A város több mint ezer éve a magyar, a német és a szláv kultúra metszéspontján fekszik. A honfoglaláskor magyar, székely, besenyő és kun települések vették körül. A tizenharmadik században németeket telepítettek a környékre. A város polgársága, az iparosok, kereskedők, szőlőművesek ezért zömmel németek voltak. A koronázó városban a magyarok jelentős része nem volt állandó lakos, noha az országgyűlések idején ők alkották a város elitjét. Pozsony államigazgatási jelentőségének megszűnte után kezdett megerősödni a város magyar lakossága. Az utolsó magyarországi népszámlálás (1910) adatai szerint a lakosok 41%-a német, 40%-a magyar, 15%-a szlovák volt. Pozsonyt a trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta. A változások ellen tüntető pozsonyiakat 1919 februárjában az új hatalom sortűzzel tizedelte meg. Ezt követően leromboltatták a magyar múltra emlékeztető emlékműveket, köztéri szobrokat...
A II. világháborút követően tovább rombolták a város eredeti jellegét. A német lakosság nagy részét elűzték, a magyarok jelentős részét gyűjtőtáborba és munkatáborba hurcolták. A maradék nem szláv lakosság a jogfosztottság sorsára jutott. A város etnikai átrendeződése így megpecsételődött. Bár 1971-ben több környező magyar falut Pozsonyhoz csatoltak, és Szlovákia fővárosaként sok környékbeli magyar is beköltözött a városba, a magyarság számaránya száz év alatt negyven százalékról négy százalék alá csökkent."
