A település valószínűleg létezett már korábban is, de minden bizonnyal a tatárok elpusztították. A mögöttünk hagyott évszázadok során bírta a községet a dobronyi, a kisdobronyi család, de volt itt kisebb-nagyobb birtoka a Dobó, a Perényi és a Báthori famíliának is. A későbbiek során részekkel bírtak itt a Lórántffyak. A Rákóczi-szabadságharc leverése után a Schönbornoké lett. A nagydobronyiak besz
éde erősen különbözik a környező falvak nyelvjárásától. Az itteni nyelvjárás legfőbb, mondhatni meghatározó hangtani jelensége az ajakkerekítés nélkül képzett rövid á, az ajakkerekítéses hosszú á megléte. Sokan ezt palócos nyelvjárásnak vélik. Létezik olyan elmélet is, miszerint a nagydobronyiak a tatárok elől ide menekült palócok leszármazottjai. Ezt nem tudjuk pontosan, ám azt igen, hogy 1943-ban közel háromszáz nagydobronyi települt át a Losonc melletti tanyákra. A háború után a csehszlovák hatóságok egy részüket Bakonyjákóra, másik részüket Nyíregyházára telepítette át. (Az elszármazott nagydobronyiak a múlt század kilencvenes éveinek elején felvették a kapcsolatot az itthon maradottakkal, rendszeresen látogatják egykori falujukat). A második világháború során 152 nagydobronyi férfi esett el. 1944 novemberében a sztálinisták közel 300 férfit hurcoltak el, közülük 93-an odahaltak.
